2008. december 11., csütörtök

Benő

Anyu megkért, írjak pár sort, arról, hogy milyen az élet idekint..
Hát, mit ne mondjak, nem volt egyszerű belerázódni. Már négy hónapja kint vagyok, azt hiszem kezdem megszokni.
A nyáron, aznap mikor kibújtam nagyon rossz volt, hogy nem maradhattam anya mellett. Ő azt mondja, hogy neki is rémes volt, el is hiszem. Azóta igyekszik mindig velem lenni, így sokkal jobb.
Régebben sokat kellett sírnom, annyi minden bántott. Főleg a környezetváltozás, a túl sok fény és a pocim zavartak. Aztán egyszer csak anyu fogott egy nagyon hosszú valamit és körénk tekerte. Olyan álmos lettem egyből, ahogy újra éreztem a szíve dobogását. Azóta is sokat alszom így és bevallom nagyon szeretem.
Anya jó fej egyébként, akkor eszem mikor akarok és éjjel vele és apával alhatok. Mióta így van, nem is álmodom rosszat.
Mostanában néha haragszom rá, mert pár napja náthás vagyok és nem elég, hogy ne kapok levegőt, még valami zenélő, berregő valamit is az orromba dug. Olyankor úgy kiabálok és kapállózom, ahogy csak bírok, de ő nem hagyja abba, csak nagy sokára. Ez annyira rossz. Azt mondja muszáj, meg, hogy jobb lesz, de nem hiszem.
Mindenesetre nagyon imádom anyát, mert sokat énekel nekem, még mikor nagyon fájt a torka, akkor is. Gondoltam meglepem, megmutatom, hogy már tudok ülni, de még kicsit nehéz a fejem és lehúz. Na, majd még gyakorolok.
Apa is csúcs jó fej, csak olyan keveset van itthon velünk. Tudom, hogy többet szeretne, de valami munka miatt nincs itt, na én utálom a munkát. Néha még sírok is mérgemben, ha nem ér haza időben. Aztán belép, átölel és akkor jó megint. Játszik velem és addig sétál este amíg el nem alszom. Ja és fröcsizi a pocim fürdéskor, meg csikiz is. Akkor nagyon kell nevetnem, el is felejtem a náthát. Remélem hamar itthon lesz, addig még szundizom egyet.
Imádok még cicin aludni, olyankor anya is próbál szundizni velem, de azt hiszem ritkán sikerül neki. Néha fáradt, de ha felébredek, mindig mosolyog rám.
Most újfajta pelusom van, kényelmes, csak nagyon hangos a tépőzárja, néha egészen megijedek tőle, de lassan hozzászokom.

Talán később jövök még, de most megyek aludni.


Bibó (anya csak akkor hív így ám, ha ketten vagyunk)


3 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.