2009. január 24., szombat

HátiBenő 4.-Új kabát




Posted by Picasa

Pelenka 2.

Új felfedezést tettem. Új pelenkát vettem. Pop-in. Nálunk a sarkallatos pont, mint mindenkinél az éjszaka. Ezért hát éjjel akartam először bevetni. Csütörtökön érkezett postán. Kimostam, mindhárom betétet és a külsőt is. Jaj, de szép és puha az anyaga! A belső bambusz és kis pamut keveréke. Nem száradt meg estére, így segítettem hajszárítóval. Az éjszakai betétet tettem bele, az nagyon vaskos, szegény Bibó meg is lepődött. Fürdetés után adtam rá, akkor már nem szokott komolyabb tölteléket produkálni. De, soha nem mond, hogy soha! Teletöltötte fini joghurt illatú mustárral (férjem hívja így a kakit, mert olyan a szine, mint a dijoni..)

Sebaj, gondoltam, kiöblítem, és később kimosom. Itt ért az első igazi meglepetés: egy kis dörzsöléssel ki is jött maradéktalanul. Sima vízzel! Azta! Ezek után mosás, ecetes öblítés és fel a szárítóra.

Másnap este a vékonyabb betétet tettem bele, hogy Benő ne billegjen. Újabb meglepetés: este 9-től reggel hétig.. SEMMI szivárgás! Nahát, csodapelenka! Vége a papír-tapír éjszakáknak!

Nagyon tetszik. Bár nagyobb a csomag, mint a Bambino Mio, de még belefér a ruhácskáiba.

Azért a BM-ről sem akarok lemondani, annak is vannak előnyei, főleg, hogy vékonyabb az egész pakk. Vettem négy használt, de jó állapotú külsőt. Lesz még hozzá hat belsőm. Plusz remélhetőleg lesz 10 db popin-em is, ha férjecském jóváhagyja a befektetést. És ne feledkezünk meg a Coolababy-ről sem, ami hamarosan megérkezik. Kíváncsi vagyok milyen. Férjem csak "kulabébi"-nek hívja. Hát remélem rászolgál a vicces új nevére.

Itt egy kép a szép POPIN-ről és csodás viselőjéről:

Háti Benő 3.



A fiatalúr legújabb hobbija: anya hátán alszik. Jaj, de könnyű így blogolni!!
Posted by Picasa

2009. január 23., péntek

Anya otthon sem unatkozik!

A szuper kreatív, szorgalmas és ügyes kezű anyukákról mostanában sokat lehet hallani. Angolul WAHM (work at home mom), magyarul ODA (otthon dolgozó anya). Vannak országok, ahol ez nagyon is mindennapi dolog.
Már több, mint fél éve itthon vagyok, és mivel Bibó egyre jobban feltalálja magát, és egyre jobban érdekli a világ, felmerült bennem, hogy milyen jó lenne valami kis kreatív elfoglaltság. A házimunka hasznos, meg minden, de azért mégis... Gondoltam elkezdek főzöcskézni, mert mostanában csak ritkán tettem. Jól is esett. Bár nem úgy ment, mint rég, Bibó miatt kisebb megszakításokat tettem, de kész lett és finom lett.
Azon gondolkoztam, bárcsak megtanultam volna varrni, kötni. Most én magam készíthetnék Bibónak sapit, amit Emőke tett meg helyettem.
A mamaminak köszönhetően, megismertem Verát, aki itt járt szerdán és készített nekünk egy hordozós kabátot. Mikor megérkezett, kipakolta két csodás gyerekét, a nagy felfedezte a házat, a kicsi kúszott-mászott, majd a kendőben végezte batyuban. Mindezek alatt Veri dolgozott serényen, gondoskodott a gyerekekről. A kicsit megszoptatta, vígasztalta, a nagyot megdícsérte simogatta. Mindezt végig mosolyogva. Olyan volt, mint egy akadályfutó, aki lebegve ugorja át az akadályokat.
Komolyan, nem jutottam szóhoz, micsoda összhang. Annyira jó volt látni. És mindezek alatt még kicsit beszélgetni is tudtunk. Nagyon örülök, hogy megismertem.
Szóval, ha végre saját kis fészkünkben leszünk és a körülmények kicsit egyszerűbbek lesznek elkezdek megtanulni varrni. Majd talán kötni. És talán meglesz a nyelvvizsgám is egyszer.
Nagyon fontos, hogy egy anya, minél tovább lehessen a gyermeke mellett és mivel teremthetne otthont és az ehhez szükséges anyagi feltéleteket, ha nem hasonló munkával. Nagyon jó a tudat, hogy az ember a férjét kiegészítve, nem csak egy "házirobot", hanem aktív gondolkodó lény, aki ki tudja fejezni kreativitását és mellette pénzt tud keresni, anélkül, hogy a gyermekétől meg kellene válnia.
Tényleg irigylésre méltó. Egyszer talán én is megtalálom a magam útját..

2009. január 21., szerda

Egyharmad..

Már több, mint hét éve minden nap együtt fekszünk le aludni és együtt ébredünk. Ha nagyritkán mégis el kellett utaznod, úgy éreztem félbeszakítottak. Ma megint ezt érzem.
Rohanni kellett, mert sok volt a munka, aztán csak pár másodperc a búcsúra. Hoztam neked csirkét, én meg becsomagoltam neked.. Szeretlek.. én is.. és már kint is voltál az utcán. Mint egy gyerek rohantam az ablakhoz, hogy lássam, amint autóba ülsz. Bibó a hátamon nem értette, miért vagyok kicsit szomorú.
Mikor ő még nem volt, könnyebb volt. Most helyette is hiányzol nekem, Tudom, hogy holnapután ismét együtt leszünk, de most mégis könnyezem.
Szakad az eső, de Beni mosolyog rám, mintha azt mondaná: "itt vagyok anyu, ne szomorkodj!", és igaza van.
Leszállt a gép, biztonságban megérkeztél. Most már nyugodtabb vagyok. Nyugodt fél. Vagyis inkább már csak harmad. Már csak harmad.
Boldog vagyok, hogy már csak harmad lehetek.
Nagyon vár haza a kétharmad, mert nélküled minden sokkal szürkébb. A három lábú szék is felborul, ha elutazik az egyik lába..

2009. január 15., csütörtök

Baba-kaja

Mindenképpen szerettem volna írni pár sort a szoptatásról, de olyan sok gondolat kavarog a fejemben ezzel a témával kapcsolatban.
Először is: az én anyukám nem szoptatott. Nem tudom pontosan miért, egész életemben azt hallgattam, hogy nem volt teje. Én tápszeren nevelkedtem. Mikor várandós lettem, ez a tudat mélyen belül nagyon nyomasztott. A 9 hónapot szinte végig a szoptatással kapcsolatos könyvek és weboldalak olvasásával töltöttem. Aztán Bibó megszületett, harmadik napra elindult a tejcsi is és nagyon megnyugodtam.
Sajnos a kórházban töltött öt nap, a csecsemős nővérek nemtörődömsége mégis nagy gondot okozott nekem. Mivel a sárgaság miatt kék fény alá tették a bébit, sokat nem volt velem. Többször előfordult, hogy szopi helyett tápot adtak neki a megkérdezésem nélkül. Cumiból. Mire hazajöttünk szép kis cumizavarunk lett. Iszonyú kimerültségemben mégis segített az anyai ösztön és nagy erőfeszítések és kitartás árán, Bibó végül elkezdett szopizni. Rossz technikával, sokszor fájdalmat okozva, de végre végre pályára álltunk. Nagyon boldog voltam. Akkor éreztem át először a lelkem mélyéig, hogy ANYA lettem. Megharagudtam a sok buta tanácsot osztogató emberre, akik bimbóvédőt ajánlottak, azt mondták pótoljak cumisüvegből, adjunk tápszert stb.. Mert a szoptatás a világ legegyszerűbb dolga lenne, ha már az elején egyszerűen folyamatosan mellen lenne az újszülött. Jönne hamar a tejcsi, hamar jóllakna a bébi, boldogság, nyugalom lenne az élet. De azzal, hogy mesterségesen elválsztják az anyát a gyerektől, hogy tilos összebújni, kézben ringatni a bébit, mind-mind lasítják, nehezítik a jó szoptatás kialakulását. Mert MINDEN ANYA TUD SZOPTATNI és MINDEN ÚJSZÜLÖTT TUD SZOPNI. Persze biztosan vannak speciális esetek, de általában ez az igazság.
Azzal azonban, hogy az anyáink korabeli nők riogatnak azzal, hogy nem lesz tej, hogy nem szabad folyton szoptatni, csak órarend szerint könnyen elmúlhat ez a természetes adottság.
Nekem mesélte egy kedves hölgy, aki 35 éve szült, hogy mikor kórházban volt, elválszttva lányától, négyóránként kapta kézbe. Próbált szoptatni, de begyulladt a melle. Erre mit tanácsoltak neki: ne szoptasson. Pedig, ha nem így csinálták volna, talán nem apad el a tej és sokáig szoptatott volna.
Bibó lassan fél éves lesz és kizárólag anyatejet fogyaszt. Fejlődik, hízik, egészséges. Mégis három hónapos kora óta hallgatom: "miért nem adsz neki almát??" "csak anyatejet kap" CSAK?? Hisz annál komplexebb, egészségesebb táplálék nincs ebben a korban!! Mi van az almában ami jobb annál az anyatej csodánál, ami igazodik a csecsemő igényeihez, mind mennyiségben, mind összetételben? Szívem szerint egész életemben anyatejen élnék!! Kis túlzással.. Ez űrkaja!!
De sokan mégis rosszallóan néznek, mikor azt mondom, hogy min.egyéves koráig, ha nem is kizárólag, de szoptatni akarok. Almát ehet egész életében.
Ezen túl, annyi érzelmi pluszt ad, amit olyan ember csak elképzelni próbálhat, aki nem tudott valamiért szoptatni. Micsoda érzés tudni, hogy ÉN táplálom a gyermekem, a testemből növekszik és fejlődik. A ded pedig megkapja az érintés, testközelség boldogító, megnyugtató érzését.
Szerencsére, most már egészen kiterjedt szoptatási tanácsadó hálózat épült ki, így az anyák, akiknek problémájuk akad, találnak segítséget. Már csak az lenne a jó, ha a gyerekorvosok és védőnők, egészségügyi dolgozók is képeznék magukat, hogy akaratlanul se okozzanak problémát a rossz tanácsokkal.
Nekem szerencsém van, mert a doktornéni, a védőnő sem a tápszer elkötelezett hívei, valamint hogy segített nekünk már képzett tanácsadó is.
Várandós anyukák, hinni kell magatokban!

2009. január 14., szerda

Jaj, de fáj..

Eddig csupa szép dologról írtam, de eljött az ideje, hogy kiöntsem a lelkem egy rémes dologról, ami nagyon megnehezíti az életemet.
Migrénem van. Van, hogy egy napig tart, de volt, hogy két hétig. Mikor még nem volt Bibó, nagyon sokat szenvedtem tőle, de mindig ott volt a lehetőség, hogy lefekszem és alszom 10 órát.
Mikor várandós voltam a 9 hónap alatt 1 migrénem volt a legelején, aztán még fejfájás sem. Micsoda jó időszak volt!
Aztán a szülés után két hét alváshiány, rémes fejfájással. És azóta sajnos újra itt a migrén. Tegnap úgy éreztem este, hogy már szoptatni sem tudok, Benőt tartani végképp.. Minden apró kis fény és hangfoszlány tőrként hasított a fejembe, úgy éreztem, mintha egy késsel az agyamban sétálnék. Férjecském korábba jött, így Bibóval ő játszott. És SEMMI nem használ. Benő miatt erős gyógyszer kilőve, kávé-citrom semmi, egyszerűen elhagy, ha már kiszipolyozott. Orvoshoz kellene menni, de nem nagyon szeretnék.
Azért néha elkezdek utánanézni, mit tehetnék ellene, de semmi, idáig..
Azt hiszem várnom kell, míg Bibó tesója a pocakomban lesz.

2009. január 12., hétfő

A Bamberoo

Valójában talán a hordozáshoz elég lenne egy kendő is. Nekük van is kendőnk, nem is akármilyen.Egy csodálatos Girasol. Nagyon szeretjük mindketten. Ha készülök a batyuhoz, Benő Bibó már mosolyog.
Egy másik hordozó eszköz mégis rabul ejtett. Sokat olvasgattam a mamamin az anyukák beszámolóit, tapasztalait. Sokan írtak a mei tai előnyeiről, kényelméről, arról, hogy még a bátortalan apukák is hordozásra adják a fejüket, ha anya beszerez egy ilyen ázsiai származású hordozót. Nézegettem a fotókat, a különböző márkákat megkérdeztem a tapasztalt mamikat, elolvastam Kamcsatka blogját(http://hugipakk.blog.hu/2008/05/21/do_you_bamberoooooooo) és levontam a következtetést : ezt ki kell próbálnom! Le is leveleztük Kamcsatkával, ki is próbáltam. Micsoda kényelem, komfort, puhaság és sportos fantázia. Szerelmes lettem a majmos Bamberoo-ba. Természetesen, mint általában nem a legolcsóbb márkával próbálkoztam először, így a színvonalat már elsőre megadta a választáshoz. El is döntöttem, bár a kendőzést semmiért nem hagynám abba, egy ilyen Mei Tai kell nekem. Szerencsére, drága férjecském látva el szántságomat, nem is próbált meg lebeszélni.
Aztán egyszer csak, hosszas várakozás után megérkezett New Yorkból. Férjecském hozta a postáról, én úgy bontottam ki, mint egy gyerek az ajándékot. Gyönyörű, erős, puha, kényelmes, elegáns és vagány egyben. Nagyban növeli az értékét, hogy nem csak úgy kivette valaki egy raktárból az USA-ban, hanem Edit, az általam választott anyagból külön nekünk készítette, ő maga postázta el nekünk. Annyival többet ér, hogy ez pénzzel ki sem fejezhető. Most már két olyan hordozóm van, amitől sosem válnék meg.

2009. január 8., csütörtök

Az anyaságról

A Nemzetközi Babahordozóhét megnyitóján hangzott el a vers, amit most feltettem a blogba. Mikor először olvastam mélyen megérintett, minden benne van, amit az anya-létről érzek, gondolok.
Köszönet Évuskának!

Pelenka 1.

Néhány szó arról, mivel párnázom Benő popóját és, hogy miért..
Mikor mág várandós voltam, felkeveredtem egy weboldalra (http://www.babanatura.hu/), ahol nagyon érdekes infókat találtam a XXI. századi textilpelenkázásról. Az oldalon legfőképpen a dolog környezetvédelmi vetületét domborítják ki, ugyanis az eldobható pelenkák nagy tömegű és nagyon lassan lebomló szemetet képeznek, ami ha jól tudom nem újrahasznosítható. Engem ez megfogott. Aztán megnéztem egy teljes csomag árát, ami a születéstől a szobatisztaságig használható és nagyon drágának tűnt.
Megszületett Bibó és egy hónap alatt rájöttem, milyen buta voltam. Papírra a háromszorosát fogom elkölteni!! Ó, mi tévő legyek, hát kirpóbálom a textilt, sosem késő megvilágosodni. Persze elmondtam a közvetlen környezetemben, mi a tervem és ők akkor gondoltak butának (finoman fogalmaztam). "Mosni akarsz?" "Az nem higiénikus!" egyébként ránk is mostak és higiénikus volt... na mindegy.
Próba nélkül nem akartam belevágni, vettem hát használtan 3 db-ot (Monapel Praktika) egy nagyon kedves lánytól, aki még használati utasítással is ellátott. Ennek ellenére nem tetszett. Túl nagy csomag, béna volt az anyaga, szóval nem tetszett. Odaadományoztam a budaörsi Textilpelenkázó és hordozós klub kölcsönzőjének.
Aztán a klub vezetője, Orsi megmutatta, hogyan működik az amit ő használ (és amit még pocakosan kinéztem és nem vettem meg) és rájöttem, hogy ez jó lenne nekünk.
Majd hallottam a Cserepelusról (ők egy vállalkozás, akik Bambino Mio pelusokat adnak bérbe, mosva hozzák őket, és elviszik a szennyest, kb. papírpelus költség árban). Ez persze még így is drágább, mintha a saját készletemet használnánk, de mi most érjük el a következő méret súlyhatárát, így nem akartam beruházni és kaptunk egy kis árengedményt is.

A végeredmény:

Köbméterekkel kevesebb szemét, és végre finom puha, rózsaszín babapopó. Sajnos a papír pelusos korszakban 4 borax-os kenőcsöt használtunk el, a BM használat óta, elmúlt a sajtreszelő tapintású popó. És van még valami amit mindig nagyon utáltam az eldobhatóban. ANNYIRA BÜDÖS!!! Beni éjszaka még azt használ, de nem bírom elviselni a szagát, mikor már van benne egy kis pisi. Rémes. Legszívesebben felébreszteném és cserélném, de persze nem teszek ilyet.
Már elkezdtem a következő méret begyűjtését. Már van néhány külsőnk, a belsőkből mindenképpen újat fogok vásárolni. És még csak most kezdtük. Már nagyon érdekel el egy új pelenkafajta is, a mamamis anyukák megírták a tapasztalataikat, nekem elég meggyőző.
Talán egyet beszerzek próba gyanánt.
És itt egy újabb szenvedély a hordozás mellé. Nem tudom mikor jön el az idő, mikor magamnak kezdek ezt-azt vásárolni..

2009. január 4., vasárnap

Háti Benő 2.

Egy kis esti kollázs, a hordozás öröméről..
Posted by Picasa

Csak képek Benőről, a babzsákban (amit nagyon szeret) és egy pihiszékes ráadás




Posted by Picasa

Eltelt egy év..

és milyen gyorsan...
2008. volt életem talán legnehezebb és mégis legcsodálatosabb éve. Először is év elején már javában folyt az építkezés. Már álltak a falak, de még nagyon az elején voltunk.














Havas volt minden, én nagyon fáztam. Már tudtuk, hogy Beni útban van hozzánk a hideg miatt aggódtam is miatta. Nagyon megfáztam a télen. A fiunk azonban bírta a kiképzést és készült erre a világra.
Hét év után úgy döntöttünk, hogy Benedek érkezését megünnepeljük azzal, hogy összeházasodunk. Januárban kezdtem szervezni az áprilisi eseményt. Kicsi, elegáns, kényelmes és barátságos esküvőt szerettünk volna, ami sikerült is. Egy kis malőr sem rontotta el a nagy napot, minden úgy alakult, ahogy terveztük. Mindenki ott volt, akit szerettünk volna és nagyon vidám, vállalkozó kedvű volt a társaság. A leggyönyörűbb pocakos esküvő volt, amit valaha tartottak. Sokat táncoltam és keveset ettem, egy kicsit sem voltunk feszültek, mint sok esküvőn a párok. Olyan volt, mintha ez egy annyira természetes dolog lenne, mint ahogy reggel felkelünk.



2007 nyarán találtam egy szuper munkahelyet. Jó társaság, izgalmas munka és jó főnök. Nagyon hamar a magaménak éreztem a munkám, nem sima alkalmazott voltam, hanem valaki aki fontos dolgot csinál, annak ellenére, hogy a ranglétrán nem felül voltam, sőt.. Az esküvő után már nem mentem vissza dolgozni, egy kicsit nehéz volt, de Benedek érkezésére való felkészülés mindenért kárpótolt engem.

Vásároltam, takarítottam, kimentem az építkezésre, nagyon klassz volt. Jött a tavasz, virágzott a cseresznye, nagyon szép időszak volt. Bár nehéz is, sajnos nem vagyok alkalmas a generációs együttélésre. Miután hat évet éltünk külön a családtól nagyon nehéz újra a szülői házban élni. Sajnos sokat bosszantottam magam olyan dolgok miatt, ami így utólag teljesen felesleges volt. Bár ezt tudom, mégis újra beleesem ebbe a csapdába, de erről egy másik alkalommalTeltek a hónapok, eljött a nyár, minden energiánkat a házba öltük, hitelt kellett felvennünk, és egyre távolibbnak tűnt a költözés dátuma. Az építőiparban nincs becsület, adott szó, szerződés, mit sem ér. Csak a pénzátvétel időpontját tartják be pontosan. Augusztusban már tudtuk Benő ide fog születni, nem az új otthonunkba. Ettől nagyon szomorú lettem.

Bibó hamarabb, de végre megérkezett és nagyon boldogok voltunk. Bár a sok itthon töltött idő alatt megtaláltam volna a mamami-t, talán hamarabb ráeszmélek, hogy hogyan éljük az életünk.Élete első három hónapját nagyon kevés alvás és sok sírás jellemezte, én sokat voltam beteg, mert legyengültem. Aztán novemberre, egyszerre minden könnyebb lett. A hordozás, önmagunk felfedezése segített. A ház is majdnem elkészült már. Én is kezdtem összeszedni magam.

Aztán eljött az Advent. Eddig minden évben feldíszítettük a házunkat, olyan "németesen". Minden évben elmentünk Drezdába, jártuk a karácsonyi vásárokat, amik nem zsibvásárok, mint idehaza, tele vannak gyönyörű áruval. Idén nem voltunk sajnos és a házdíszítés is elmaradt.Minden dobozban van.. A Karácsony úgy robogott át rajtunk, hogy észre sem vettük. A Szilveszter szintén. Mindenesetre én örülök, hogy vége.

Itt az Újév. Sosem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, de most jól esett kimondani. Újév, valami új kezdete, a költözés, a nyugis családi élet kezdete. Azt jelenti nem lakunk már sokáig egy szobában, hamarosan lesz egy házunk és mindent a megfelelő helyiségben csinálunk. Olyan jó lesz! Hamarosan ezt a kilátást néhetjük minden reggel:




Azt kívánom, hogy mindenkinek valósuljanak meg a tervei 2009-ben, legalább annyira, hogy jövő ilyenkor elégedetten tudjon vissznézni. A férjemnek kényelmes, pihenős és igazi apás évet kívánok, magamnak pedig erőt, hogy jó anya, jó feleség, jó testvér, jó meny, sógornő és lány legyek!