2009. február 23., hétfő

Házunk 1.

Már nagyon régóta szeretnék írni a házikónkról.
Hol is kezdjem.. Egyszer, jó pár évvel ezelőtt elkezdtünk Gáborral arról beszélgetni, milyen jó lenne egy nagyobb házikó, ami a mi igényeink szerint épül. Akkor ez csak álom volt. Aztán ez a gondolat csak úgy lassacskán beszivárgott a mindennapjainkba, míg elkezdtünk telket keresni. Először itt a városban, de nálunk nagyon drágák a telkek. Egyszer csak Érden kötöttünk ki, egy csodás, napos, igazi vidéki hangulatú hegyoldalban, kilátással egy óriási gyümölcsösre, kis szántóra és erdőre.

A telek tulajdonosa kedves idős néni kijött velünk, megmutatott mindent. Onnantól kezdve nem is tudtunk másra gondolni, csak a telekre. Egy év telt el az első "találkozás" után, mire meg tudtuk venni.. Aztán el kellett adni a házikót, ahol addig laktunk, hogy építkezhessünk. Két év telt el majdnem, mire az első markolócsapás belehasított a földbe, kiásva az alapot. Újabb másfél év és lassan végzünk már.
Nem ment könnyen idáig. Benő születése óta minden Gábor intézett, egyedül. Múlt hét pénteken indult be a fűtésünk. Végre melegek a radiátorok. Folyik a víz a csapból, van riasztónk és egy pingpongasztalunk is. Hétvégére lesznek beltéri ajtók és termosztát is.
Lesz a nappaliban egy óriási kandalló,(már ott van!) mert mindkettőnknek ez volt a legfőbb álmunk. Karácsonykor ülni és tévé helyett a tüzet bámulni, enni, inni, összebújni. Ó de várom már az első ott töltött Karácsonyt! Előrelátók voltunk (főként Gábor) és vízköpenyes kandallót vettünk. Így nem csak a nappalit melegít majd, hanem az egész házat, mert hozzátáplál a fűtéshez. Így valamivel kevesebb gáz fogy majd.
Van pár tábla szolár is a háztetőn, ebből lesz a melegvíz. Főként, a naposabb évszakokban. Ha nincs elég fény, marad megint a gáz.
Gábor nagy vágya, a kerti medence is készen van, félig. Ha sikerül, nyáron befejezzük, ha nem, akkor jövő nyárra. A szolár melegíti majd a medence vizét is. Saját strandunk lesz. Eleinte nem értettem egyet vele, de ha becsukom a szemem és elképzelem, hogy tűz a nap.. fürdőruhában vagyok egy napernyő alatt... iszom a hűs limonádét, Bibó játszik a füvön a napernyő alatt és mikor nagyon melegem van, csak csobbanok egyet, majd kint a kertben napozok tovább... délután grillezünk a kertben, jönnek a barátok, gyerekek..
No, ha ezt elképzelem akkor úgy érzem nincs jobb egy medónál!!



Már másfél éve lakunk apukám házában és úgy érzem most már eljött az ideje, hogy elköltözzünk, hogy kicsit csak hárman legyünk. Csodás lesz Érden lakni. Tegnap kint voltunk, csak élvezni, hogy meleg van és olyan klassz élet volt az utcában. Rengeteg gyerek és szülő szánkózott el a házunk előtt, jaj olyan jó lett volna beállni közéjük! Már ezer éve szeretnék egy ilyen helyen lakni. Mikor gyerek voltam a mi utcánkban is ilyen ÉLET volt. Gyerekek kint játszottak, szülők forraltboroztak, micsoda hangulat volt. Késő estig kint voltunk, nem is fáztunk.Talán Benő is megtapasztalhatja ezt és nem kell nagyvárosias elidegenedett utcában élnie, ahol azt sem tudni, hogy hívják a szomszédot.

Adjon az ég nekünk egy kis erőt, hogy befejezzük és végre kiélvezzük a munkánk (főleg Gábor munkájának) gyümölcsét!

2009. február 16., hétfő

...hangulat.. 2..



én várom a tavaszt, tiszta szívvel..de a tavasz engem nem szível...


Benő benn a szobában,
Szőnyegen van magában,
Anya fotóz septiben,
Legyen kép a keziben.

Szép a Benő pirosban,
Nem is jár ma tilosban,
Almát eszik tegnaptól,
Apa adja pohárból.

Van még egy kis tejecske,
Tudja ezt kis Benőke,
Eszi is, issza is,
Szereti azt, nagyon is!






2009. február 13., péntek

A hordozásról..

Sok élményem, sok nagyon pozitív élményem kapcsolódik a hordozáshoz.
Először is sikerélmény:
...mikor először sikerült egy elöl keresztezett és szabad lett mindkét kezem, az egyhónapos Bibó pedig békésen aludt, míg én végre teljes nyugalomban tudtam enni.
...mikor először sikerült egy háti kötés tisztességesen. Benő élvezte, hogy mindent lát, egyenrangú velem én pedig főztem, takarítottam anélkül, hogy egy pillanatra is el kellett volna válnunk.
...mikor először aludt Bibó a hátamon.. blogoltam, olvastam, ettem, pihentem, szabad lettem..
...mikor elszörör mentünk ki az utcára háti kötéssel.. olyan könnyű volt így sétálni, nem féltem, hogy orra bukunk egy macskában..
...mikor először vetettük be a Veri elkészítette a kabátunkat.. végre nem kellett küzdeni az öltözködés miatt a séta előtt... csak egy kis kardigán, sapi, sál és start..
...mikor először mondta valaki az utcán ,hogy jó anya vagyok...
Ezt akartam itt elmesélni, mert ezt soha nem fogom elfelejteni. Az utcán sokféle reakcióval találkozik az aki hordozza gyermekét, főként az a háton teszi. Sok kedvességet, sok butságot és sajnos sok rosszindulatú ostobaságot is meg kell hallgatni.
Mindez nem számít, mert aki ezt szeretettel teszi, tudatos meggyőződéssel, esetleg némi szakirodalom megismerése után, az békésen továbbmegy, a negatív vélemények hallatán.
De nekem még soha senki olyan szívmelengetőt nem mondott, mint tegnap egy férfi az utcán.
Már többször összefutottunk, ő a kutyáját szokta sétáltatni. Apukám generációja, de sportos ember. Szóba elegyedtünk. Elmondta, hogy szerinte is milyen jó, hogy a fiam folyamatosan érzékeli a szívverésem, és ez mennyit ad neki. Hogy nyugodt, kiegyensúlyozott ember lesz. Mikor mosolyogva továbbindultam, még odatűzte:
-"maga egy jó anya"!
Amióta Bibó megszületett még nem mondta ezt nekem senki. Annyira meghatott, hogy hang nélkül köszöntem meg a kedvességét.
Sokat gondolkodom, hogyan lehetne az életünk könnyebb, vidámabb pozitívabb. Azt hiszem, az ilyen élmények megtanítanak, hogy adni kell és mindent visszakapunk. Ez a férfi egy mondattal olyan energiát sugárzott, ami még sokáig erőt fog adni olyankor, ha kétségeim lesznek.
Minden anyának kívánok egy ilyen járókelőt egyszer!
Másodszor megismertem pár hasonlóan gondolkodó anyukát egy virtuális közösségben, akik, ha nagyon egyedül érzem magam, felvidítanak, megerősítenek, megnevettetnek.
Szombaton klubnap volt és újra találkozhattam sokukkal személyesen. Soha nem tartoztam még ilyen összetartó, érdek nélkül segítő közösséghez. Nagyon büszke vagyok rá, hogy tag vagyok a mamamin. Komolyan. A héten két komoly ügyben is összefogtak az anyukák.
És van még sok apróság, ami lassan kizárólag hordozó anyává tett szinte észrevétlenül..
de a legfontosabb, hogy Bibó mindenben részt vesz, amiben én és ezt láthatóan nagon élvezi!
Kell ennél több?

2009. február 6., péntek

Bibó ma lett fél éves!


Csodás reggelre ébredtünk ma. A kis bébinből fél éves kisfiú lett! Még a nap is kisütött az Ő tiszteletére. Csiripelnek a madarak, gyönyörű ez a nap.
Olyan hamar eltelt ez a hat ónap, mégis annyi minden történt. A sok nehéz pillanat után, végre megtaláltuk a helyünket a világban. Megismertük és őszintén megszerettük egymást. Benő kis tehetetlen lényből kezd kisfiúvá nőni. Szép és nagyon jópofa. Már tudja mit akar, nem elég a teli has és meleg ruha. Minden érdekli és mindig ülni akar. Szavak nélkül is elmond mindent.
Nincs nagyobb csoda nála és ez a nap az ő napja.
És a miénk is. Az Ő születésével mi is szülők lettünk Gáborral. Ez a mi feledik szülinapunk is..
A fenti fotón látszik mekkorát nőtt. Az elsőn pár napos, a második ma készült, ugyanazon a párnán.
Mindenkinek hasonló boldogságot kívánok, mint a miénk!
Posted by Picasa

2009. február 3., kedd

...hangulat..

Tegnap nagyon megbántott valaki, akit szívemből szeretek... őszintén fáj, amit mondott.. elmondtam neki, de nem értette, mivel szomorított el..Annyira bánt, hogy nem tudom jobban elmondani.. borzasztó szomorú lettem..
esik, nem megyünk sétálni.. bent vagyunk a szobában.. már fél éve ebben a szobában.. bárcsak egy lakásban lehetnénk.. vagy A HÁZUNKBAN...
sötét van... tél van..
tegnap láttam egy cinkét.. hallottam énekelni... gyönyörű volt.. tavasz volt azalatt a diófa alatt, amin a cinke dalolt.. cinke, gyere ide, melegítsd meg a szívem!

Pelenka 3.

Véget ért a tanuló időszak, lejárt a Cserepelus szerződés. Leváltottuk a Bambino Mio-t végleg. Drága apósom kedves felajánlásával élve beszereztünk egy tizes POPIN készletet. Linda, akitől végül vettük el is hozta nekünk szombaton. Gyorsan kimostam őket. Szétválasztottam a külsőket a belsőktől, a patent hangjára Bibó hangosan kacagott a hátamon. Mennyire vicces volt!!Vasárnap estére megszáradtak, azóta, csak az van a babapopón. Milyen pihe-puha és színes. És mosó masa lett belőlem, nem bírom ki, hogy a piszkos darabokat gyűjtsem, valahogy mindig kimosom.
Ami a legjobb, bírja az éjszakai menetet is és nincs végre az a rémes szag a paplan alatt.
Jaj, de vennék még tizet!!
Szóval még papírpelenkázós anyucik, próbáljátok ki, mert ez tényleg szuper!
Érvek a textil mellett:
- nincs kakis body
- nincs büdi papírszag
- nincs heti 20 kiló plusz szemét
- olcsóbb, főleg, ha egy készletet két poronty is tud használni (egymás utániak)
- és szééép
- éééés dögös
- óvjuk környezetünket
- kíméljük a babapopót
- és egy élménnyel több

Négy lábú barátok 1. Brúnó Úr


Már régóta szeretnék írni a kutyáinkról.

Brúnó volt az első kutyám, akiről nekem kellett gondoskodni. Akkor költözött hozzánk, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Nagyon nehéz időszakot éltem meg akkor, szükségem volt valakire, aki mindig mellettem van. Gábortól kaptam Brúnót. Három napig sírt, mert hiányzott neki a mamája. Aztán elfogadott engem. Hamar kiderült, hogy beteg. Csípőficama volt, de olyan súlyos, hogy az állatorvos azt mondta "olcsóbb lenne venni egyy új németjuhászt". Azt hittem, hogy átarapom a torkát. Nagyon dühös lettem, mert egy igazi állatorvos nem beszélhet így. Természetesen megoperáltattuk. Nem volt olcsó, és sokáig lábadozott szegény. Aztán felépült és sokkal jobb lett minden. Sokat sétáltunk, velünk aludt a nagy családi ágyban. Igazi öntudatos, akaratos kutya, nagyon könnyen "el tudja mondani" mit szeretne. Az a kutya, aki ugyan kiszalad, ha kinyitod a kaput, de két másodperc múlva már a lábadnál van megint. Szüksége van a tudatra, hogy szabad. Olyan, mint egy ember, csak sokkal szeretetreméltóbb és hálásabb.
Éppen ezért nagyon fáj, amit tettem vele. Az éptkezés miatt el kellett költöznünk, az apuékhoz és itt a házban nincs helye a kutyának. Nem mintha koszos lenne, csak bundás. Van itt a házban olyan ember, aki után többet kell takarítani, mint Brúnó után..
Tehát, a kutya, aki mindig mellettem volt, el lett választva tőlem. Aztán megérkezett Bibó, és így tényleg nem jut időm Brúnó Úrra. Annyira fáj nekem. Most már nagy Bibó, háton alszik, azt hiszem újra elviszem Brúnót sétálni. Csak nehéz, mert erős állat és már nem olyan engedelmes, elfelejtette a pórázon sétálás szabályait. Elhúz, de én tehetek róla. Talán majd szabadon hagyom. Egy dolog van, aminek nem tud ellenállni: a CICA! Úgy kergeti a macsekokat, hogy beillene egy rajzfilmbe is. Soha nem bántja őket. Az üldözést szereti. Igazi vadász.
Remélem hamar elköltözünk és ismét visszaáll minden a régihez hasonló rendbe. Bár együtt már nem fogunk aludni, de együtt leszünk egész nap.

2009. február 2., hétfő

Informatika

Nem mükodik a számitogepem, igy adasszunetet tartok, pedig sok mondanivalom van. Olvasoim, kedvesek, varjatok meg, hamarosan itt leszek!