2009. február 23., hétfő

Házunk 1.

Már nagyon régóta szeretnék írni a házikónkról.
Hol is kezdjem.. Egyszer, jó pár évvel ezelőtt elkezdtünk Gáborral arról beszélgetni, milyen jó lenne egy nagyobb házikó, ami a mi igényeink szerint épül. Akkor ez csak álom volt. Aztán ez a gondolat csak úgy lassacskán beszivárgott a mindennapjainkba, míg elkezdtünk telket keresni. Először itt a városban, de nálunk nagyon drágák a telkek. Egyszer csak Érden kötöttünk ki, egy csodás, napos, igazi vidéki hangulatú hegyoldalban, kilátással egy óriási gyümölcsösre, kis szántóra és erdőre.

A telek tulajdonosa kedves idős néni kijött velünk, megmutatott mindent. Onnantól kezdve nem is tudtunk másra gondolni, csak a telekre. Egy év telt el az első "találkozás" után, mire meg tudtuk venni.. Aztán el kellett adni a házikót, ahol addig laktunk, hogy építkezhessünk. Két év telt el majdnem, mire az első markolócsapás belehasított a földbe, kiásva az alapot. Újabb másfél év és lassan végzünk már.
Nem ment könnyen idáig. Benő születése óta minden Gábor intézett, egyedül. Múlt hét pénteken indult be a fűtésünk. Végre melegek a radiátorok. Folyik a víz a csapból, van riasztónk és egy pingpongasztalunk is. Hétvégére lesznek beltéri ajtók és termosztát is.
Lesz a nappaliban egy óriási kandalló,(már ott van!) mert mindkettőnknek ez volt a legfőbb álmunk. Karácsonykor ülni és tévé helyett a tüzet bámulni, enni, inni, összebújni. Ó de várom már az első ott töltött Karácsonyt! Előrelátók voltunk (főként Gábor) és vízköpenyes kandallót vettünk. Így nem csak a nappalit melegít majd, hanem az egész házat, mert hozzátáplál a fűtéshez. Így valamivel kevesebb gáz fogy majd.
Van pár tábla szolár is a háztetőn, ebből lesz a melegvíz. Főként, a naposabb évszakokban. Ha nincs elég fény, marad megint a gáz.
Gábor nagy vágya, a kerti medence is készen van, félig. Ha sikerül, nyáron befejezzük, ha nem, akkor jövő nyárra. A szolár melegíti majd a medence vizét is. Saját strandunk lesz. Eleinte nem értettem egyet vele, de ha becsukom a szemem és elképzelem, hogy tűz a nap.. fürdőruhában vagyok egy napernyő alatt... iszom a hűs limonádét, Bibó játszik a füvön a napernyő alatt és mikor nagyon melegem van, csak csobbanok egyet, majd kint a kertben napozok tovább... délután grillezünk a kertben, jönnek a barátok, gyerekek..
No, ha ezt elképzelem akkor úgy érzem nincs jobb egy medónál!!



Már másfél éve lakunk apukám házában és úgy érzem most már eljött az ideje, hogy elköltözzünk, hogy kicsit csak hárman legyünk. Csodás lesz Érden lakni. Tegnap kint voltunk, csak élvezni, hogy meleg van és olyan klassz élet volt az utcában. Rengeteg gyerek és szülő szánkózott el a házunk előtt, jaj olyan jó lett volna beállni közéjük! Már ezer éve szeretnék egy ilyen helyen lakni. Mikor gyerek voltam a mi utcánkban is ilyen ÉLET volt. Gyerekek kint játszottak, szülők forraltboroztak, micsoda hangulat volt. Késő estig kint voltunk, nem is fáztunk.Talán Benő is megtapasztalhatja ezt és nem kell nagyvárosias elidegenedett utcában élnie, ahol azt sem tudni, hogy hívják a szomszédot.

Adjon az ég nekünk egy kis erőt, hogy befejezzük és végre kiélvezzük a munkánk (főleg Gábor munkájának) gyümölcsét!

2 megjegyzés:

  1. Drukkolok, hogy így legyen! Csodás hely lehet, mielőbbi beköltözést! :)

    VálaszTörlés
  2. Micsoda kilátás, megyek oda varrni, meg medencézni:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.