2009. február 13., péntek

A hordozásról..

Sok élményem, sok nagyon pozitív élményem kapcsolódik a hordozáshoz.
Először is sikerélmény:
...mikor először sikerült egy elöl keresztezett és szabad lett mindkét kezem, az egyhónapos Bibó pedig békésen aludt, míg én végre teljes nyugalomban tudtam enni.
...mikor először sikerült egy háti kötés tisztességesen. Benő élvezte, hogy mindent lát, egyenrangú velem én pedig főztem, takarítottam anélkül, hogy egy pillanatra is el kellett volna válnunk.
...mikor először aludt Bibó a hátamon.. blogoltam, olvastam, ettem, pihentem, szabad lettem..
...mikor elszörör mentünk ki az utcára háti kötéssel.. olyan könnyű volt így sétálni, nem féltem, hogy orra bukunk egy macskában..
...mikor először vetettük be a Veri elkészítette a kabátunkat.. végre nem kellett küzdeni az öltözködés miatt a séta előtt... csak egy kis kardigán, sapi, sál és start..
...mikor először mondta valaki az utcán ,hogy jó anya vagyok...
Ezt akartam itt elmesélni, mert ezt soha nem fogom elfelejteni. Az utcán sokféle reakcióval találkozik az aki hordozza gyermekét, főként az a háton teszi. Sok kedvességet, sok butságot és sajnos sok rosszindulatú ostobaságot is meg kell hallgatni.
Mindez nem számít, mert aki ezt szeretettel teszi, tudatos meggyőződéssel, esetleg némi szakirodalom megismerése után, az békésen továbbmegy, a negatív vélemények hallatán.
De nekem még soha senki olyan szívmelengetőt nem mondott, mint tegnap egy férfi az utcán.
Már többször összefutottunk, ő a kutyáját szokta sétáltatni. Apukám generációja, de sportos ember. Szóba elegyedtünk. Elmondta, hogy szerinte is milyen jó, hogy a fiam folyamatosan érzékeli a szívverésem, és ez mennyit ad neki. Hogy nyugodt, kiegyensúlyozott ember lesz. Mikor mosolyogva továbbindultam, még odatűzte:
-"maga egy jó anya"!
Amióta Bibó megszületett még nem mondta ezt nekem senki. Annyira meghatott, hogy hang nélkül köszöntem meg a kedvességét.
Sokat gondolkodom, hogyan lehetne az életünk könnyebb, vidámabb pozitívabb. Azt hiszem, az ilyen élmények megtanítanak, hogy adni kell és mindent visszakapunk. Ez a férfi egy mondattal olyan energiát sugárzott, ami még sokáig erőt fog adni olyankor, ha kétségeim lesznek.
Minden anyának kívánok egy ilyen járókelőt egyszer!
Másodszor megismertem pár hasonlóan gondolkodó anyukát egy virtuális közösségben, akik, ha nagyon egyedül érzem magam, felvidítanak, megerősítenek, megnevettetnek.
Szombaton klubnap volt és újra találkozhattam sokukkal személyesen. Soha nem tartoztam még ilyen összetartó, érdek nélkül segítő közösséghez. Nagyon büszke vagyok rá, hogy tag vagyok a mamamin. Komolyan. A héten két komoly ügyben is összefogtak az anyukák.
És van még sok apróság, ami lassan kizárólag hordozó anyává tett szinte észrevétlenül..
de a legfontosabb, hogy Bibó mindenben részt vesz, amiben én és ezt láthatóan nagon élvezi!
Kell ennél több?

3 megjegyzés:

  1. Nagyon szép, így ahogy van, én nem tudok írni, ilyen jól, de átérzem minden betűjét:)

    VálaszTörlés
  2. Én kenguruban hordoztam Ábelt, de az is óriási élmény volt, sajnálom, hogy azt már kinőtte! :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Seranyu!!
    Nem kell ennél több, csak sok ilyen:-) apró öröm az életben... és tényleg sokkal könnyebb "elviselni", ha valaki tud az apró dolgoknak örülni az nagyon jó dolog!!
    Sok sok örömöt kívánok neked!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.