2009. március 31., kedd

Kidobott pénz

A blog indulásakor meg akartam írni a tapasztalataimat, amiket a várandósság alatt szereztem a babaholmik beszerzéséről, valamint a hideg csalódást, ami a mai napig kitart ezen a téren.
Mint minden általam akkoriban ismert kismama én megtettem volna mindent, hogy Bibó szobája tipp-topp legyen. Legyen giga rácsos ágy, rácsvédő, baldachin, hozzá passzoló függöny, szőnyeg, pelenkázó. Valamilyen most már furcsának érzett félelemtől hajtva megvettem a szuper angyalkás légzésfigyelőt szagzáró kukával, vettem kétféle orrszívót, baba ágyneműt, hiper babakocsit a legszebbet. Szuper kádat álvánnyal, csodás pörgő-forgót. De végig éreztem, valahol, hogy túl sokat költök.
Bibó születése után, szép lassan elkezdett felszállni a köd a szemem elől, és a napi gondozás során kialakult egy valódi értékrend, ami gyökeresen más, mint amit a várandósság alatt a magazinok, és vagány kismamik sugalltak, az akkor kevéssé gondolkodó konzum babavárónak. Ez természetesen vonatkozott a kórházi csomagra is, egyébként.

Talán mások is okulnak, akik most olvasnak és még nem mentek át ilyen csalódáson, megmutatom a listámat:

Teljesen felesleges beszerzések:

Angyalkás légzésfigyelő :

két hétig használtuk, de nem tudtam aludni. aztán Bibó velünk alvóvá vált, így ezt betettem a dobozába. harmincnégyezer forint volt...

Angyalkás szagzáró kuka:

amíg papír pelenkát használtunk nem volt olyan rossz, de csak a bele való nagyon drága zacskóval működik, ehelyett egyszerűbb lett volna sima zacsiba tenni és kikukázni a pelusokat.

Szuper négy az egyben babakocsi

Gyönyörű, és nagyon praktikus. újszülött kortól egészen végig használható. Összecsukható, és van hozzá autósülés és textilmózes. 1 km-ert sem tettünk meg vele összesen. Az autósülést használjuk, de a babakocsit kb. 3 hétig toltuk, mikor már visszafelé, a bébivel az egyik kezemben és a 17 kilós kocsival a másikban jöttem fel a hegyre. Nem kellett volna nyolcvanezer forintot ezért kiadnom.

Juniorrá alakítható rácsoságy:

Együtt alszunk jelenleg, nem sokára oldalkocsizni fogunk (kiságy egyik oldalát levesszük és hozzáerősítjük a mi ágyunkhoz), így ez a 70x140 cm-es szuper ágy nagy és felesleges beszerzés volt. Kókuszmatraccal! harmincötezer forint

Babaágynemű:

Drága volt, szép, de az előbb részletezettek alapján értehő, hogy be van csomagolva még mindig. Hétezer, bár ajándék volt.

Szoptatós hálóing:

Kis tétel, de pénzkidobás, egyszer sem tudtam szoptatni benne. Négyezer forintocska

Bölcső:

Ezért nagyon fáj a szívem, mert az édesapám készítette saját kezével, és nem használjuk. Nagyon szép, de nekünk nincs rá szükségünk. Ebbe is vettem kókuszmatracot és fejvédőt. azt hiszem hatezer forint

Elfordulásgátló párna:

Nos, fogalmam sincs mi ütött belém, mikor megvettem! Hat hónapig vártam, míg magától szabályosan megfordult!! Ezerötszáz

Kiskesztű újszülöttnek:

Felesleges. Úgyis leszedi magáról, plusz megfosztom az ujjszopitól is... nem kell szerintem. Körmöt vágni az újszülöttnek a legkönyebb..

Pocimaci:

Maggal töltött hasú plüssmaci, mikróban melegíthető, hasfájós babáknak. Hát a maci nagyobb, mint Beni volt, akkor.. bár nekem nagyon jól jött, mikor nőtt a bölcsességfogam, vagy ha migrénem van, szóval ez azért itt kilóg a sorból. De meglennénk nélküle. négyezerötszáz.

PP pelenkázótáska:

szép, de üresen is nagy és nehéz, bármi megfelel helyette amiben sok zseb van... tizennégyezer

Kezdő cumikészlet:

A kórházban cumizavarossá vált fiam szoptatási problémáit csak tetézte ez a beszerzés. Szerencsére azért kiszanáltuk, még idejében.

Nem adom össze, mert félek az eredménytől. Ma már tudom, hogy több body kellett volna (kifolyós kakik miatt) és minden másból kevesebb. És persze előre meg kellettt volna vennem egy szuper rugalmas kendőt , aztán egy jó szövöttet. Mennyivel gazdagabb lennék most!

Babaváró kismamáknak egy tanácsom van: olvassák a La Leche Liga oldalát a baba valódi igényeiről, és ha a babájuk később mégis igényelne valamit a fenti kütyükből, vegye meg akkor. Nekem vannak eladó dolgaim..

2009. március 13., péntek

Lea Anyaotthon, segítség

Kedves fogékony olvasóim!

A blogomban már többször beszéltem egy virtuális társaságról, a mamami-ról. Többször összefogtak már az anyukák jó ügyek szolgálatában és most újra szerveződik a segítség, ezúttal a Lea Alapítvány javára. A Lea olyan anyáknak nyújt segítséget, akik krízisbe kerültek és nincs hová menniük.
http://www.lea.hu/hu/index.html

Jelenleg az alábbi tárgyakat nélkülözik, aki tud segíteni juttassa el nekik, mert minden apró kis játék, vagy kis rugdalózó, kinőtt pelenka számít.

Amire az otthonnak mindig szüksége van:
Babaholmik:
babaágy,
babakocsi,
járóka,
gyerekuhák (jó állapotban),
játékok (2 éves korig),
pelenka.
Műszaki cikkek:
konyhai eszközök, konyhai gépek,
irodai eszközök: telefon, fax, nyomtató, számítógép képernyővel és softverrel (újabb modell)
fűnyíró
Irodaszer:
boríték,
bélyeg,
fénymásolópapír és
más irodai fogyóeszközök.
Konyhai felszerelések:
edények, lábasok.
Élet-Ital:
bébiételek,
élelmiszerek.
Barkácsszerszámok :
kerti szerszámok


Mert, adni jó!

2009. március 12., csütörtök

Meleg bolyhos mese

Írta: Claude Steiner
Fordította: Nábrády Márta

köszönet érte Juliabelnek!

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer régen két nagyon boldog ember, úgyhívták õket, hogy Tamás és Margit. Volt nekik két gyermekük, Jancsi és Juli.Hogy megértsétek, milyen boldogok voltak, tudnotok kell, milyen is volt az életakkoriban.Tudjátok, azokban a boldog időkben mindenki kapott születésekor egy kis puhaBolyhos Zacskót. Ahányszor az ember belenyúlt ebbe a zacskóba, ki tudottonnan venni egy Meleg Bolyhost. A Meleg Bolyhosokra nagyon nagy szükségvolt, mert ha valaki ilyen Meleg Bolyhost kapott, azon elömlött a melegség és apuhaság. Azokra az emberekre, akik nem jutottak rendszeresen MelegBolyhosokhoz, az a veszély leselkedett, hogy hátfájósok lesznek, ettõlösszetöpörödnek és meghalnak. Azokban az időkben nagyon könnyű volt MelegBolyhosokat kapni. Akárhányszor az ember úgy érezte, odamehetett a másikhoz,és azt mondhatta: Szeretnék egy Meleg Bolyhost! Akkor csak benyúltál azacskódba, és kihúztál egy Bolyhost, akkorát, amely egy kislány markában iselfér. Ahogy a Bolyhos meglátta a napvilágot, mosolyogni kezdett és nagybozontos Meleg Bolyhossá növekedett. Akkor aztán rátetted az illető vállára,fejére vagy ölébe, és az belesimult, ráolvadt a bőrére, és egész testében jóérzéssel töltötte el. Az emberek mindig kérték egymástól a Meleg Bolyhosokat,és mivel mindig szabadon hozzájutottak, nem okozott gondot eleget kapnibelőlük. Mindig tele volt velük a környék, és emiatt mindenki többnyire boldogvolt és meleget és lágyságot érzett.Egyszer egy gonosz boszorkány járt arra. Dühbe gurult, amiért mindenki olyanboldog volt, hogy senki nem vásárol nála szerelmi bájitalt és csodatévőbalzsamokat. A boszorkány nagyon okos volt és egy nagyon gonosz tervet eszeltki.Egy szép reggelen a boszorkány odalopózott Tamáshoz, míg Margit akislányukkal játszott, és a fülébe súgta: "Nézd csak, Tamás, látod azt a sokBolyhost, amiket Margit ad Julinak? Tudod, ha így folytatja, végül ki fog fogynibelőlük és egy sem marad számodra." Tamás meghökkent. "Azt akarodmondani, hogy nem lesz mindannyiszor egy Meleg Bolyhos a zacskónkban,ahányszor csak belenyúlunk?" - kérdezte a boszorkánytól. "Nem bizony,egyáltalán nem - felelte a boszorkány -, és ha egyszer kifogytál, akkor annyi.Több már nem lesz." Ezzel a boszorkány kárörvendő kacajjal elszállt. Tamásszívére vette a dolgot, és elkezdte figyelni, hányszor ad Margit valaki másnakMeleg Bolyhost. Végül nagyon elkezdett aggódni és ingerült lett, mert nagyonszerette Margit Meleg Bolyhosait, és nem akart lemondani róluk. Azon kezdettgondolkodni, hogy nem helyes, ha Margit minden Meleg Bolyhosát a gyerekekremeg másokra költi. Ahányszor csak Margit valaki másnak adott egyet, Tamáselkezdett panaszkodni, és mivel Margit nagyon szerette õt, nem adott már olyangyakran másoknak Meleg Bolyhosokat, neki tartalékolta őket.A gyerekek látták ezt, és hamarosan megtanulták, hogy rossz dolog MelegBolyhosokat adni ahányszor csak kérnek minket vagy kedvünk van hozzá. Ők isnagyon elővigyázatosak lettek. Közelről figyelték szüleiket, és ahányszor csakazt érezték, hogy szüleik túl sok Meleg Bolyhost adnak másoknak, ők isellenkezni kezdtek. Egyre inkább azon aggódtak, hogy túl sok Meleg Bolyhostadnak ki a kezükből. Bár minden alkalommal találtak egy Meleg Bolyhost,ahányszor csak belenyúltak a zacskójukba, egyre kevesebbszer nyúltak bele ésegyre fösvényebbé váltak. Csakhamar az emberek észrevették a MelegBolyhosok hiányát, és kezdtek kevesebb melegséget és lágyságot érezni.Elkezdtek összetöpörödni, és volt, aki bizony meg is halt a Meleg Bolyhosokhiányától. Egyre többen mentek a boszorkányhoz bájitalt és balzsamot venni,habár úgy tûnt, ezek sem segítenek.Nos, a helyzet tényleg nagyon rosszra fordult. A gonosz boszorkány nem akartaigazából, hogy az emberek meghaljanak (mert a halott emberek nem tudnakbalzsamot és bájitalt venni), így hát új tervet eszelt ki. Mindenkinek adott egyzacskót, ami nagyon hasonlított a Bolyhos Zacskóhoz, csak ez a zacskó hidegvolt, míg a Bolyhos Zacskó meleg. A boszorkány zacskójának belsejében HidegSzúrósok voltak. Ezektől a Hideg Szúrósoktól az ember nem melegséget éslágyságot érzett, hanem hideget és szúrást. Viszont megóvták az embert azösszetöpörödéstől. Így aztán ettől kezdve, ha valaki azt mondta: "Kérek egyMeleg Bolyhost!", az emberek, akik féltek, hogy kimerítik készleteiket, aztfelelték: "Nem tudok Meleg Bolyhost adni neked, nem kérsz inkább egy HidegSzúróst?"Előfordult, hogy két ember találkozott, arra gondoltak, hogy MelegBolyhosokhoz juthatnának, de egyikük vagy másikuk meggondolta magát, és avégén Hideg Szúrósokat adtak egymásnak. Így történt, hogy míg kevesen haltakmeg, sokan voltak boldogtalanok, és hidegnek és szúrósnak érezték magukat.Mielőtt a boszorkány megjelent, az emberek gyakran hárman, négyen, ötenösszejöttek, és sose tartották számon, ki ad Meleg Bolyhost kinek.A boszorkány jövetele után az emberek kezdtek párokra szakadozni és MelegBolyhosaikat kizárólag egymás számára tartogatták. Azok, akik megfeledkeztekmagukról, és egy Bolyhost adtak valaki másnak, bűntudatot éreztek, mert tudták,hogy partnerük valószínűleg megérti a veszteséget. Azoknak, akik nem találtakbőkezű partnerre, meg kellett venniük a Bolyhosokat, és hosszú órákig kellettdolgozniuk a pénzért. Egy másik dolog is történt. Néhány ember a HidegSzúrósokat - ezek korlátlanul és szabadon beszerezhetők voltak - pelyhekkel ésfehér festékkel vonva be őket, Meleg Bolyhosként adta tovább. Ezek a MelegBolyhosok valójában Műanyag Bolyhosok voltak, és további nehézségeketokoztak. Például két ember összejött és szabadon cserélt Műanyag Bolyhost,amitől feltehetően jól kellett volna érezzék magukat, ehelyett rossz érzésselváltak el. Minthogy azt hitték, Meleg Bolyhosokat cserélnek, az embereket eznagyon megzavarta, és nem jöttek rá, hogy amiatt van hideg szúrós érzésük,hogy sok Műanyag Bolyhost kaptak.Tehát a helyzet nagyon-nagyon lehangoló volt, és mindez akkor kezdődött,mikor a boszorkány elhitette az emberekkel, hogy egy napon, mikor a legkevésbévárják, megeshet, hogy belenyúlnak Bolyhos Zacskójukba és nem találnak bennetöbb Meleg Bolyhost.Nemrég egy kedves, erős, telt és mosolygós asszony jött erre a boldogtalanvidékre. Úgy tűnt, nem hallott még a boszorkányról, és nem aggódott amiatt,hogy a Meleg Bolyhosok kifogyhatnak. Szabadon adta őket, még akkor is, hanem kérték. Az emberek elnevezték Dús Asszonynak. Néhányan kifogásolták,mert arra tanította a gyerekeket, hogy nem kell félniük a Meleg Bolyhosokelfogyásától. A gyerekek nagyon szerették őt, mert jól érezték magukat körülötte.Ők maguk is elkezdtek Meleg Bolyhosokat adni, amikor csak kedvük szottyantrá.A felnőtteket aggasztotta a dolog, és elhatározták, hogy törvényt hoznak agyerekek védelmében, nehogy elfecséreljék Meleg Bolyhos készleteiket. Atörvény bűncselekménynek minősítette, ha valaki nemtörődöm módon, engedélynélkül adja ki Meleg Bolyhosait. Sok gyerek azonban látszólag nem tudta vagynem törődött ezzel, és a törvény ellenére folytatta Meleg Bolyhosok egymásnakadását, ahányszor csak kedve támadt és mindig, hogyha kérték rá. Minthogynagyon-nagyon sok gyerek volt - csaknem annyi, mint felnőtt, úgy nézett ki adolog, hogy a gyerekek rátaláltak saját útjukra.Mostanában nehéz megmondani, mi fog történni. Vajon a törvény és a rendereje megállítja a gyerekeket? Vagy a felnőttek is csatlakoznak majd a DúsAsszonyhoz és a gyerekekhez, és megkockáztatják, marad-e annyi MelegBolyhos, amennyi kell? Vajon Tamás és Margit felidézve azokat a napokat,mikor olyan boldogok voltak és a Meleg Bolyhosok korlátlanul álltakrendelkezésre, újra elkezdik szabadon osztani a Meleg olyhosokat?A harc elterjedt a földön és valószínűleg ott is folyik, ahol te élsz. Ha akarsz - ésazt remélem, hogy akarsz -, te is csatlakozhatsz hozzá azzal, hogy szabadonadod és kéred a Meleg Bolyhosokat, és hogy olyan szerető és egészséges embervagy, amilyen csak lehetsz.

"Világra jönni"

Jucusnak ajánlom, aki babát vár.

Először is már kicsit jobban vagyok. A tejecske kezd ismét beállni a keresletre, bár most Benő lázasodott be, így kell is neki minden csepp. Jól is esik szoptatni, úgy érzem, mindkettőnknek segít talpra állni.
Amiről valójában írni szeretnék, az megint csak a születésről és a várandósságról szól. Két dolog kapcsán jutott eszembe mindez: láttam egy dokumentum filmet a témban és egy nagyon kedves ismerősöm ma küldött képet a szépen domborodó pocakjáról.
Emlékszem, mikor túl voltam az első trimeszteren és már elmondtam mindenkinek, hogy Benő úton van , mindig olyan ruhákat akartam hordani amik kihangsúlyozzák, az épp csak púposodó pocimat. Annyira büszke voltam rá..
Az említett dokumentum film arról szól, hogy a világ különböző részein hogyan készülnek a gyermekáldásra és hogyan hozzák világra gyermeküket. Van köztük amerikai nő, aki otthon, minden segítség nélkül, teljes szabadságban, a barátai támogató jelenlétében kíván szülni, van tuareg nő, aki a sivatagban él, szibériai asszony, aki kórházban kell, hogy menjen.
A film megmutatja a csodát, amit egy gyermek születése hoz egy nő életébe. Számomra nagyon megható a japán édesanya története, aki annál a szülészorvosnál hozza világra gyermekét, akinél ő is született. Az orvos szakítva a modern szokásokkal, létrehozott egy születésházat, ahol az édesanyák természetközeli körülmények között készülnek az útra, amit meg kell tenniük. A szülés békés, nyugodt körülmények között történik, vegyszerek és műszerek nélkül, az apa és akár a nagytestvér jelenlétében. Gyönyörű pillanat, mikor a hároméves kislány megpillantja kistestvérét és már négyen pihennek a gyertyafényben.
Csodásan szép az anya története, aki delfinek között készül a gyermeke érkezésére. Kár, hogy itthon ez nem lehetséges.
Számomra nagyon éles a kontraszt a háborítatlan szülés és a kemény kórházi körülmények között. Úgy érzem, hogy a kórház megnehezíti és lelassítja az újszülött alkalmazkodását a földi élethez.
Ez nemcsak a film kapcsán merült fel bennem, ez a személyes tapasztalatom is. Bár, nem önmagában a szülés volt természetellenes Bibó érkezésekor,mert az szerencsére csodálatos volt, hanem az utána következő porcedúrák.
Fontos konklúzió számomra, hogy ha testvére érkezik a fiamnak, egy percre sem egedem el, ha kórházban jön világra.
Az első hetekben nagyon fáradt voltam. Nem pihentem egy kicsit sem, mert nem voltam nyugodt a dedem távolléte miatt. Most már tudom, hogy a szülés után közvetlenül, ha Bibót magam mellé tettem volna, tudtam volna aludni. Előbb jött volna a tej és hamarabb hazajöhettünk volna. Ha lett volna hordozókendőm, és beletettem volna, mikor sírt, sokkal kevesebb lett volna a stressz, amiatt, hogy a szobatársam nem tudott aludni.
Volt egy anyuka velem egy szobában, ő így tett (bár neki második gyermeke született) és annak ellenére, hogy nehéz szülése volt, sokkal kipihentebb volt, mint én.
Így hát, a mai tapasztalatommal még tudatosabban készülök Bibótesó érkezésére.
Azt viszont szomorúnak tartom, hogy manapság nem készítik fel a leendő édesanyákat az anyaság lényegére. Azt minden kismama tudja, hogy mi az, hogy AFP, légzésfigyelő, babakocsi stb.. de azt nem mondják el, mik egy újszülött valódi igényei.
Szerencse, hogy létezik a La Leche Liga Magyaroszágon is, ha valaki rálel, közelebb kerül az igazsághoz.
A az alábbi linken elérhető egy szép összefoglalás a baba valódi igényeiről Schneiderné Diószegi Eszter tollából:
Ajánlom minden várandós anyukának, így Jucikának is, azért, hogy könnyű és boldog legyen az életük hármasban.

2009. március 5., csütörtök

Végkimerültség

Tegnapra olyan mértékben kimerültem testileg és lelkileg, hogy délutánra nem termelt több tejet a szervezetem. Elfáradtam. Nagyon. Kétségbeestem. Volt már ilyen és akkor visszajött a tejem, de most olyan nagyon erőtlen lettem, hogy tenni érte nagyon nehéz. Bibó érzi, hogy nem bírom el, nem tudok sétálgatni vele, hogy aludjon. Most próbálok pihenni, de ez nem nagyon megy, mert Bibónak nem mondhatom, hogy aludj és csend legyen. Játszani, sétálni szeretne, és a hátamon aludni. Most annyira szédülök, hogy inkább nem emelem át a vállam felett. Ma nem hordozok. Csak csípőn, rövid ideig. Olyan jó, hogy tudok már csípőre kötni, most nagy segítség.

Nagyon nem tudom, hogyan mászom ki ebből. Csak a tej térjen vissza, akkor minden könnyebb lesz. Egy nagy alvás jót tenne, de senki sincs most a segítségemre. A férjecskémnek dolgozni kell. Talán hamarabb hazajön.. Lassan aggódni is fáradt leszek..

2009. március 2., hétfő

Pelenka 4.



Attól függetlenül, hogy nagyon elégedett vagyok a Popin készletünkkel, nem bírom megállni, hogy ne próbáljak ki újabb és újabb pelusokat. Az elmúlt hetekben két új pelust sikerült beszereznem. Az első a csodaszép zsebes BumGenius V3 Butternut színben. Nagyon könnyű Bibóra adni, és nagyon jó a nedvszívása. Az újszülött betéttel bírja az éjszakai bevetést is, bár szoktam bele tenni Popin prefoldot, amivel tényleg csúcs. Hiper nedvszívás és a polár réteg nem vezeti vissza a nedvességet, így majdnem száraz marad a popó. Egyméretes pelenka, így nagyon sokáig jó lesz még, ha nem mosom cafatokra. Nagyon örülök neki, vadi újan vettem egy kedves kismamától.





Mivel nem akarok naponta mosni, és a bambusz Popin belsők elég lassan száradnak, úgy döntöttem beszerzek még pár prefoldot és hozzá külsőt. Popolinit szerettem volna, de jelenleg hiánycikk. Megláttam viszont az édes Bummis külsőket, beleszerettem, és rendeltem egy csomagot. Hat darab prefold és egy külső. A külső méretezése (M) 7-14 kg-ig, de nagyon nagy Bibóra (vékony combik), így rendeltem egy S-es méretűt. Nagyon jó a combgumírozása, kényelmes, könnyen feladható, nekem jobban tetszik, mint a Bambino Mio.

Fotó:



Mostanában kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbálnék egy jó gyapjú külsőt, talán egy FiDiNi-t :)

"Egyedül"

Elkerülhetetlen, hogy szót ejtsek egy nagyon nehéz témáról. Ezt nagyon fáj leírni, mert ebben a társadalomban egy kismamának, egy friss anyuknak illik vidámnak, boldognak, kiegyensúlyozottnak lenni, mert mégiscsak az élete legszebb időszakát éli meg. Így, ha egy fiatal anyuka rosszul érzi magát a bőrében, nem nagyon meri bevallani, mert egyből lelkiismeret-furdalása támad, hiszen olyan, mintha nem örülne a gyermekének, sőt talán nem szeretné őt.
Persze ez nem igaz, de azt gondolom, hogy ilyen érzések nélkül nem lehet megfelelni a baba és a többiek elvárásainak.
Mint a legtöbb mami én is naphosszat kettesben vagyok Bibóval. Soha egy pillanatra sem gondoltam arra, hogy "lepasszoljam" őt, hogy elmehessek bárhová. Nekem erősek az ösztöneim, úgy érzem, ha Bibót nem látom "veszélyben van". Nem tudom miért nem enyhült még ez az érzés, talán idővel fakul majd. Biztosan megvan ennek az evolúciós magyarázata, vagy talán a gyerekkoromban rejlik a titok, de nem akarok erre részletesen kitérni. A lényeg, hogy ez egy fontos dolog, mi egyenlőre egy egység vagyunk. Bár azt is be kell vallanom, hogy nemigen tudok Gáboron kívül olyan embert, akire rábízhatnám, ha nagyon fontos lenne..
Tehát kettesben vagyunk, egy szobában, messze fent egy hegy tetején. Tiszta a levegő és viszonylagos nyugalom van, de számomra ez az elmúlt pár hónap már sok volt a csendből. Egyszerűen az ember társas lény, én nagyon az vagyok, szükség van arra, hogy valami történjen.
Drága férjem dolgozik. Sokat, hogy tudjunk költözni. Este jön haza, fáradt, mégis gondoskodik rólunk.
A barátok. Sok barátunk volt, Bibó előtt, de már sokkal kevésbé jelentkeznek, mint korábban. Talán félnek, hogy nekünk csak Bibó a témánk.. Pedig ha tudnák, hogy milyen szivesen beszélgetnék valami másról!!! A válságról, a munkáról, a filmekről, a pletykákról!!! Ők valahogy úgy tartják illendőnek, hogy Bibó legyen a fő téma, pedig nincs szükség rá, hogy a kelleténél többet beszéljünk róla. Tudom, hogy akinek még nincs babája, nem izgi a büfi, a "hánykilóthízott" és "hányszorfordultmármeg téma"...Bár igaz, az esti találkák nem alkalmasak még egy jó darabig, füstös helyekre sem járunk, de egy bababarát kávézó délután, már simán belefér.
A rokonok.. a családi összetartás nem volt itt erős sohasem, bár két unokatestvérkém (az kisebbiknek most születt meg csodás kisfia !!!) azért jelentkezik, nagyon jó, hogy ők vannak.
Hosszú volt a tél, hideg, sötét, egy negyed órás sétához negyed óra előkészület kellett.
Talán, ha jön végre a tavasz és elmúlik ez a sok járvány, könnyebb lesz mozogni. Talán enyhül a magány-érzés..
Nagyon sok anyuka éli meg az egyedül lét érzést és sokan lesznek valóban depressziósak. Ahhoz, viszont, hogy kiegyensúlyozott gyermeket tudjunk nevelni, magunknak is derűsnek kell lenni. Nagyon könnyű mindenféle csapdába esni, ha az ember úgy érzi, hogy egy alter-világban él, párhuzamosan a többiekkel.
Személyszerint már látom a kiutat, elkezdek valami alkotó tevékenységet. Megkeresem a környékbeli, hasonló anyukákat, bár egyenlőre csak egyről tudok, ő pedig már dolgozik. Mert igen, hiába vannak az utcában kisgyerekes anyukák, ha mindent gyökeresen másként látunk, nem fogunk jól kijönni egymással.
Talán hamarosan autóba ülhetek és akkor minden kicsit közelebb kerül majd. Egy jó Ikea séta például egy hétre fel tudna vidítani. Vagy egy kellemes séta egy szép kis vidéki városban. Napsütésben. Jó lenne elmenni Szentendrére. Lángost enni, nézelődni. Mi lehet jobb egy kis kalandnál?