2009. március 12., csütörtök

Meleg bolyhos mese

Írta: Claude Steiner
Fordította: Nábrády Márta

köszönet érte Juliabelnek!

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer régen két nagyon boldog ember, úgyhívták õket, hogy Tamás és Margit. Volt nekik két gyermekük, Jancsi és Juli.Hogy megértsétek, milyen boldogok voltak, tudnotok kell, milyen is volt az életakkoriban.Tudjátok, azokban a boldog időkben mindenki kapott születésekor egy kis puhaBolyhos Zacskót. Ahányszor az ember belenyúlt ebbe a zacskóba, ki tudottonnan venni egy Meleg Bolyhost. A Meleg Bolyhosokra nagyon nagy szükségvolt, mert ha valaki ilyen Meleg Bolyhost kapott, azon elömlött a melegség és apuhaság. Azokra az emberekre, akik nem jutottak rendszeresen MelegBolyhosokhoz, az a veszély leselkedett, hogy hátfájósok lesznek, ettõlösszetöpörödnek és meghalnak. Azokban az időkben nagyon könnyű volt MelegBolyhosokat kapni. Akárhányszor az ember úgy érezte, odamehetett a másikhoz,és azt mondhatta: Szeretnék egy Meleg Bolyhost! Akkor csak benyúltál azacskódba, és kihúztál egy Bolyhost, akkorát, amely egy kislány markában iselfér. Ahogy a Bolyhos meglátta a napvilágot, mosolyogni kezdett és nagybozontos Meleg Bolyhossá növekedett. Akkor aztán rátetted az illető vállára,fejére vagy ölébe, és az belesimult, ráolvadt a bőrére, és egész testében jóérzéssel töltötte el. Az emberek mindig kérték egymástól a Meleg Bolyhosokat,és mivel mindig szabadon hozzájutottak, nem okozott gondot eleget kapnibelőlük. Mindig tele volt velük a környék, és emiatt mindenki többnyire boldogvolt és meleget és lágyságot érzett.Egyszer egy gonosz boszorkány járt arra. Dühbe gurult, amiért mindenki olyanboldog volt, hogy senki nem vásárol nála szerelmi bájitalt és csodatévőbalzsamokat. A boszorkány nagyon okos volt és egy nagyon gonosz tervet eszeltki.Egy szép reggelen a boszorkány odalopózott Tamáshoz, míg Margit akislányukkal játszott, és a fülébe súgta: "Nézd csak, Tamás, látod azt a sokBolyhost, amiket Margit ad Julinak? Tudod, ha így folytatja, végül ki fog fogynibelőlük és egy sem marad számodra." Tamás meghökkent. "Azt akarodmondani, hogy nem lesz mindannyiszor egy Meleg Bolyhos a zacskónkban,ahányszor csak belenyúlunk?" - kérdezte a boszorkánytól. "Nem bizony,egyáltalán nem - felelte a boszorkány -, és ha egyszer kifogytál, akkor annyi.Több már nem lesz." Ezzel a boszorkány kárörvendő kacajjal elszállt. Tamásszívére vette a dolgot, és elkezdte figyelni, hányszor ad Margit valaki másnakMeleg Bolyhost. Végül nagyon elkezdett aggódni és ingerült lett, mert nagyonszerette Margit Meleg Bolyhosait, és nem akart lemondani róluk. Azon kezdettgondolkodni, hogy nem helyes, ha Margit minden Meleg Bolyhosát a gyerekekremeg másokra költi. Ahányszor csak Margit valaki másnak adott egyet, Tamáselkezdett panaszkodni, és mivel Margit nagyon szerette õt, nem adott már olyangyakran másoknak Meleg Bolyhosokat, neki tartalékolta őket.A gyerekek látták ezt, és hamarosan megtanulták, hogy rossz dolog MelegBolyhosokat adni ahányszor csak kérnek minket vagy kedvünk van hozzá. Ők isnagyon elővigyázatosak lettek. Közelről figyelték szüleiket, és ahányszor csakazt érezték, hogy szüleik túl sok Meleg Bolyhost adnak másoknak, ők isellenkezni kezdtek. Egyre inkább azon aggódtak, hogy túl sok Meleg Bolyhostadnak ki a kezükből. Bár minden alkalommal találtak egy Meleg Bolyhost,ahányszor csak belenyúltak a zacskójukba, egyre kevesebbszer nyúltak bele ésegyre fösvényebbé váltak. Csakhamar az emberek észrevették a MelegBolyhosok hiányát, és kezdtek kevesebb melegséget és lágyságot érezni.Elkezdtek összetöpörödni, és volt, aki bizony meg is halt a Meleg Bolyhosokhiányától. Egyre többen mentek a boszorkányhoz bájitalt és balzsamot venni,habár úgy tûnt, ezek sem segítenek.Nos, a helyzet tényleg nagyon rosszra fordult. A gonosz boszorkány nem akartaigazából, hogy az emberek meghaljanak (mert a halott emberek nem tudnakbalzsamot és bájitalt venni), így hát új tervet eszelt ki. Mindenkinek adott egyzacskót, ami nagyon hasonlított a Bolyhos Zacskóhoz, csak ez a zacskó hidegvolt, míg a Bolyhos Zacskó meleg. A boszorkány zacskójának belsejében HidegSzúrósok voltak. Ezektől a Hideg Szúrósoktól az ember nem melegséget éslágyságot érzett, hanem hideget és szúrást. Viszont megóvták az embert azösszetöpörödéstől. Így aztán ettől kezdve, ha valaki azt mondta: "Kérek egyMeleg Bolyhost!", az emberek, akik féltek, hogy kimerítik készleteiket, aztfelelték: "Nem tudok Meleg Bolyhost adni neked, nem kérsz inkább egy HidegSzúróst?"Előfordult, hogy két ember találkozott, arra gondoltak, hogy MelegBolyhosokhoz juthatnának, de egyikük vagy másikuk meggondolta magát, és avégén Hideg Szúrósokat adtak egymásnak. Így történt, hogy míg kevesen haltakmeg, sokan voltak boldogtalanok, és hidegnek és szúrósnak érezték magukat.Mielőtt a boszorkány megjelent, az emberek gyakran hárman, négyen, ötenösszejöttek, és sose tartották számon, ki ad Meleg Bolyhost kinek.A boszorkány jövetele után az emberek kezdtek párokra szakadozni és MelegBolyhosaikat kizárólag egymás számára tartogatták. Azok, akik megfeledkeztekmagukról, és egy Bolyhost adtak valaki másnak, bűntudatot éreztek, mert tudták,hogy partnerük valószínűleg megérti a veszteséget. Azoknak, akik nem találtakbőkezű partnerre, meg kellett venniük a Bolyhosokat, és hosszú órákig kellettdolgozniuk a pénzért. Egy másik dolog is történt. Néhány ember a HidegSzúrósokat - ezek korlátlanul és szabadon beszerezhetők voltak - pelyhekkel ésfehér festékkel vonva be őket, Meleg Bolyhosként adta tovább. Ezek a MelegBolyhosok valójában Műanyag Bolyhosok voltak, és további nehézségeketokoztak. Például két ember összejött és szabadon cserélt Műanyag Bolyhost,amitől feltehetően jól kellett volna érezzék magukat, ehelyett rossz érzésselváltak el. Minthogy azt hitték, Meleg Bolyhosokat cserélnek, az embereket eznagyon megzavarta, és nem jöttek rá, hogy amiatt van hideg szúrós érzésük,hogy sok Műanyag Bolyhost kaptak.Tehát a helyzet nagyon-nagyon lehangoló volt, és mindez akkor kezdődött,mikor a boszorkány elhitette az emberekkel, hogy egy napon, mikor a legkevésbévárják, megeshet, hogy belenyúlnak Bolyhos Zacskójukba és nem találnak bennetöbb Meleg Bolyhost.Nemrég egy kedves, erős, telt és mosolygós asszony jött erre a boldogtalanvidékre. Úgy tűnt, nem hallott még a boszorkányról, és nem aggódott amiatt,hogy a Meleg Bolyhosok kifogyhatnak. Szabadon adta őket, még akkor is, hanem kérték. Az emberek elnevezték Dús Asszonynak. Néhányan kifogásolták,mert arra tanította a gyerekeket, hogy nem kell félniük a Meleg Bolyhosokelfogyásától. A gyerekek nagyon szerették őt, mert jól érezték magukat körülötte.Ők maguk is elkezdtek Meleg Bolyhosokat adni, amikor csak kedvük szottyantrá.A felnőtteket aggasztotta a dolog, és elhatározták, hogy törvényt hoznak agyerekek védelmében, nehogy elfecséreljék Meleg Bolyhos készleteiket. Atörvény bűncselekménynek minősítette, ha valaki nemtörődöm módon, engedélynélkül adja ki Meleg Bolyhosait. Sok gyerek azonban látszólag nem tudta vagynem törődött ezzel, és a törvény ellenére folytatta Meleg Bolyhosok egymásnakadását, ahányszor csak kedve támadt és mindig, hogyha kérték rá. Minthogynagyon-nagyon sok gyerek volt - csaknem annyi, mint felnőtt, úgy nézett ki adolog, hogy a gyerekek rátaláltak saját útjukra.Mostanában nehéz megmondani, mi fog történni. Vajon a törvény és a rendereje megállítja a gyerekeket? Vagy a felnőttek is csatlakoznak majd a DúsAsszonyhoz és a gyerekekhez, és megkockáztatják, marad-e annyi MelegBolyhos, amennyi kell? Vajon Tamás és Margit felidézve azokat a napokat,mikor olyan boldogok voltak és a Meleg Bolyhosok korlátlanul álltakrendelkezésre, újra elkezdik szabadon osztani a Meleg olyhosokat?A harc elterjedt a földön és valószínűleg ott is folyik, ahol te élsz. Ha akarsz - ésazt remélem, hogy akarsz -, te is csatlakozhatsz hozzá azzal, hogy szabadonadod és kéred a Meleg Bolyhosokat, és hogy olyan szerető és egészséges embervagy, amilyen csak lehetsz.

1 megjegyzés:

  1. Köszi, hogy jártál nálam!
    Jé, serpanyu=habara?
    Ezt nem is tudtam!
    Tökjó!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.