2009. március 5., csütörtök

Végkimerültség

Tegnapra olyan mértékben kimerültem testileg és lelkileg, hogy délutánra nem termelt több tejet a szervezetem. Elfáradtam. Nagyon. Kétségbeestem. Volt már ilyen és akkor visszajött a tejem, de most olyan nagyon erőtlen lettem, hogy tenni érte nagyon nehéz. Bibó érzi, hogy nem bírom el, nem tudok sétálgatni vele, hogy aludjon. Most próbálok pihenni, de ez nem nagyon megy, mert Bibónak nem mondhatom, hogy aludj és csend legyen. Játszani, sétálni szeretne, és a hátamon aludni. Most annyira szédülök, hogy inkább nem emelem át a vállam felett. Ma nem hordozok. Csak csípőn, rövid ideig. Olyan jó, hogy tudok már csípőre kötni, most nagy segítség.

Nagyon nem tudom, hogyan mászom ki ebből. Csak a tej térjen vissza, akkor minden könnyebb lesz. Egy nagy alvás jót tenne, de senki sincs most a segítségemre. A férjecskémnek dolgozni kell. Talán hamarabb hazajön.. Lassan aggódni is fáradt leszek..

1 megjegyzés:

  1. Semmi baj nincs ,a tej visszajön, gondolj a gyönyörűséges házatokra és arra, hogy ott milyen jó lesz! Pihenj sokat, a baba elfogadja, megérti, akkor is ha még kicsi, nem is gondolnád mire képesek! Vedd sokat mellre!
    Kitartás, jössz a klubba? Ott beszélhetnénk!

    Gondolok rátok!

    Ölellek!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.