2009. március 12., csütörtök

"Világra jönni"

Jucusnak ajánlom, aki babát vár.

Először is már kicsit jobban vagyok. A tejecske kezd ismét beállni a keresletre, bár most Benő lázasodott be, így kell is neki minden csepp. Jól is esik szoptatni, úgy érzem, mindkettőnknek segít talpra állni.
Amiről valójában írni szeretnék, az megint csak a születésről és a várandósságról szól. Két dolog kapcsán jutott eszembe mindez: láttam egy dokumentum filmet a témban és egy nagyon kedves ismerősöm ma küldött képet a szépen domborodó pocakjáról.
Emlékszem, mikor túl voltam az első trimeszteren és már elmondtam mindenkinek, hogy Benő úton van , mindig olyan ruhákat akartam hordani amik kihangsúlyozzák, az épp csak púposodó pocimat. Annyira büszke voltam rá..
Az említett dokumentum film arról szól, hogy a világ különböző részein hogyan készülnek a gyermekáldásra és hogyan hozzák világra gyermeküket. Van köztük amerikai nő, aki otthon, minden segítség nélkül, teljes szabadságban, a barátai támogató jelenlétében kíván szülni, van tuareg nő, aki a sivatagban él, szibériai asszony, aki kórházban kell, hogy menjen.
A film megmutatja a csodát, amit egy gyermek születése hoz egy nő életébe. Számomra nagyon megható a japán édesanya története, aki annál a szülészorvosnál hozza világra gyermekét, akinél ő is született. Az orvos szakítva a modern szokásokkal, létrehozott egy születésházat, ahol az édesanyák természetközeli körülmények között készülnek az útra, amit meg kell tenniük. A szülés békés, nyugodt körülmények között történik, vegyszerek és műszerek nélkül, az apa és akár a nagytestvér jelenlétében. Gyönyörű pillanat, mikor a hároméves kislány megpillantja kistestvérét és már négyen pihennek a gyertyafényben.
Csodásan szép az anya története, aki delfinek között készül a gyermeke érkezésére. Kár, hogy itthon ez nem lehetséges.
Számomra nagyon éles a kontraszt a háborítatlan szülés és a kemény kórházi körülmények között. Úgy érzem, hogy a kórház megnehezíti és lelassítja az újszülött alkalmazkodását a földi élethez.
Ez nemcsak a film kapcsán merült fel bennem, ez a személyes tapasztalatom is. Bár, nem önmagában a szülés volt természetellenes Bibó érkezésekor,mert az szerencsére csodálatos volt, hanem az utána következő porcedúrák.
Fontos konklúzió számomra, hogy ha testvére érkezik a fiamnak, egy percre sem egedem el, ha kórházban jön világra.
Az első hetekben nagyon fáradt voltam. Nem pihentem egy kicsit sem, mert nem voltam nyugodt a dedem távolléte miatt. Most már tudom, hogy a szülés után közvetlenül, ha Bibót magam mellé tettem volna, tudtam volna aludni. Előbb jött volna a tej és hamarabb hazajöhettünk volna. Ha lett volna hordozókendőm, és beletettem volna, mikor sírt, sokkal kevesebb lett volna a stressz, amiatt, hogy a szobatársam nem tudott aludni.
Volt egy anyuka velem egy szobában, ő így tett (bár neki második gyermeke született) és annak ellenére, hogy nehéz szülése volt, sokkal kipihentebb volt, mint én.
Így hát, a mai tapasztalatommal még tudatosabban készülök Bibótesó érkezésére.
Azt viszont szomorúnak tartom, hogy manapság nem készítik fel a leendő édesanyákat az anyaság lényegére. Azt minden kismama tudja, hogy mi az, hogy AFP, légzésfigyelő, babakocsi stb.. de azt nem mondják el, mik egy újszülött valódi igényei.
Szerencse, hogy létezik a La Leche Liga Magyaroszágon is, ha valaki rálel, közelebb kerül az igazsághoz.
A az alábbi linken elérhető egy szép összefoglalás a baba valódi igényeiről Schneiderné Diószegi Eszter tollából:
Ajánlom minden várandós anyukának, így Jucikának is, azért, hogy könnyű és boldog legyen az életük hármasban.

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy jobban vagy! :)
    A kisfiad pedig mihamarabb gyógyuljon meg!

    VálaszTörlés
  2. Szia! Sajnos Réka születése előtt én is csak a "modern" dolgokra gondoltam, mert a mai világban nem igazán lehet elképzelni gyereket cumi és cumisüveg, kiságy, kiságyba szép fejvédő, hiper-szuper babakocsi nélkül... Mi is megvettük a cumit és cumisüveget - de soha nem használtuk, hiszen az ösztöneimre hallgatva és Babám jelzésire figyelve igény szerint szoptattam. Megvettük a kiságyat is, de alig használtuk, mert Rékának annyira szükséglete volt a testkontaktus, hogy bevittük magunkkal az ágyunkba. És még sok dolgot írhatnék..
    A kórházról: császáros voltam, de alighogy kitoltak a műtőből, Réka azonnal mellre került! Sokan nem is értik, miért olyan fontos ez. A gyermekágyon pedig, amint fel tudtam kelni, kikértem magamhoz, és ragaszkodtam hozzá, hogy éjszaka is kihozzák (az ottani rendszerrel kicsit ellenkezve). Szóval ki kell állnunk magunkért és a kisbabánkért, és valóban, ez a második babánál már könnyebb lesz ;)
    na jó hosszú lettem..
    Jobbulást Nektek!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.