2009. november 26., csütörtök

...és.... JÁR!!

Hát ez a bejegyzés nem a mosogatószerről fog szólni :)
Történt ugyanis, hogy Benő, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, egyszer csak talpra pattant és ment több, mint öt métert, egyedül, kapaszkodás nélkül, a nappaliban. Először azt hittem viccel. Aztán térdről újra felállt és folytatta útját. Közben hangosan kurjongatott, mint aki ezt mondja: "na ezt nézd anya, járok!mit szólsz? ez valami szuper! menő vagyok! "
Tényleg nagyon menő volt. És igazán édes. Azóta folyamatosan gyakorol. Néha meginog, akkor kitárja a karjait, rám néz és megy tovább, vagy térdre rogy. Most mindenhová vele megyek, mert van, hogy hátranyúl, keresi a kezem, ha elfárad. Olyan jó vele kézenfogva sétálni. Mint amikor az ember nagy szerelme először megfogja a kezét és csak csendben sétál vele.
Szép és félelmetes is. Újabb szakaszba értünk. Már jóideje vége a "leteszem valahol és ugyanott marad" korszaknak, de ez más, mint a mászás. Olyan, mint amikor enni kezdett. Egyedül. Szép lassan, tényleg végetér a babaság. Olyan jó látni, ahogy magától fejlődik, magától tanul enni, inni, járni. Sose tanítottam ezekre, egyszerűen elleste. Azt hiszem ez genetikailag kódolt képesség. Mégis csodának éltem meg ezeket az új tudományokat. Mi lesz még itt, ha beszélni kezd :)
Várnai Zseni versében elértünk a második versszakig..

2009. november 9., hétfő

A BOLT

Úgy érzem, fontos megemlítenem "A Bolt"-ot a blogomon. Miért?
Amikor tavaly hordozni kezdtem, szomorúan szembesültem azzal, hogy aki hordozni akar, az kénytelen az ehhez szükséges kellékeket külföldről, Németországból, USA-ból beszerezni. Ami sokaknak nehézséget jelent. Nyelveket kell beszélni, fizetni sem lehet akárhogyan, illetve költséges is. Mégis egy (hordozó ) anya számára nincsenek akadályok, főként, ha a gyermekéről van szó, s végül, így vagy úgy, mindenki beszerezte a szükséges holmikat, én is. Kendőt, mei tai-t, hordozó takarót, kabátot.
Aztán egyszer csak elindult valami.. Egyre több és több webáruház kezdett foglalkozni textilpelussal, hordozókkal, egyre több anyuka kezdett mei tai varrásba, vagy épp kendő árusításba. Azonban még sokáig megmaradt az egész a "virtuális térben".
Mostantól ennek vége!
Négy szuper anyuka, akik meghatározó egyéniségei a hordozós világnak, elkezdték megvalósítani a saját és a mi álmunkat is, megnyitják az első valódi boltot, ahol nem a hétköznapi babadolgokat fogják árusítani, hanem mindent, amit eddig nem vehettünk meg hagyományos bébiédenekben.
Részletekért kattints ide
Azon túl, hogy végre vásárlás előtt meg lehet nézni a holmikat, van még egy csodás hozadéka az üzlet nyitásának: Kamcsatka újra ír! Itt lehet derülni a klassz írásain :)
Innen kívánok Orsinak, Julinak, Katinak és Maricának sok örömet és természetesen óriási forgalmat!

2009. november 8., vasárnap

Újra itt vagyok

Nagyon régen írtam már, ahogy drága Juszti meg is jegyezte.
Nem azért mert nem volt mit, inkább nem éreztem úgy, hogy meg tudnám fogalmazni, amit gondolok. Számtalan szebbnél szebb élmény ért minket, és volt sok nagyon nehéz pillanat.

Bibó, akit már nem is hívok így- ő már nagyfiú- egy éves lett. Átalakult. Kisbabából kezd kisfiúvá válni. Pontosabban, napközben vidám, játékos kisfiú, de mikor álmos, akkor visszaváltozik kisbabává. Még mindig szopizik, ami nekünk természetes (néhányan még csodálkoznak rajta), de sokat eszik is, mindenféléket. Ő egy igazi BLW baba, semmi pép nem megy le a torkán, kivéve a sütőtököt.
Sok mindent megtanult, olyan hosszú lenne a lista.. de ami a legcsodásabb, megtanulta kimutatni, hogy szeret. Puszit ad, megölel minket, jó szorosan. Persze, ha haragszik, arra is ugyanilyen intenzitással reagál. Csodálatos volt látni, ahogy egy okos, csupaszív kis türelmetlenkedő lett az én kis sírós újszülöttemből.

Mialatt ő nőtt és nőtt, én is sokat változtam. Rájöttem, hogy itt az ideje valami újba kezdeni, valami olyannal foglalkozni amit szeretek, amiben nincsenek negatív energiák (legalábbis az elviselhetőnél több) és közben megélhetést is biztosít. Hamarosan, ha sikerül, én is WHAM leszek, vagyis otthon dolgozó anya. A részletekről később majd beszámolok nektek.