2009. november 26., csütörtök

...és.... JÁR!!

Hát ez a bejegyzés nem a mosogatószerről fog szólni :)
Történt ugyanis, hogy Benő, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, egyszer csak talpra pattant és ment több, mint öt métert, egyedül, kapaszkodás nélkül, a nappaliban. Először azt hittem viccel. Aztán térdről újra felállt és folytatta útját. Közben hangosan kurjongatott, mint aki ezt mondja: "na ezt nézd anya, járok!mit szólsz? ez valami szuper! menő vagyok! "
Tényleg nagyon menő volt. És igazán édes. Azóta folyamatosan gyakorol. Néha meginog, akkor kitárja a karjait, rám néz és megy tovább, vagy térdre rogy. Most mindenhová vele megyek, mert van, hogy hátranyúl, keresi a kezem, ha elfárad. Olyan jó vele kézenfogva sétálni. Mint amikor az ember nagy szerelme először megfogja a kezét és csak csendben sétál vele.
Szép és félelmetes is. Újabb szakaszba értünk. Már jóideje vége a "leteszem valahol és ugyanott marad" korszaknak, de ez más, mint a mászás. Olyan, mint amikor enni kezdett. Egyedül. Szép lassan, tényleg végetér a babaság. Olyan jó látni, ahogy magától fejlődik, magától tanul enni, inni, járni. Sose tanítottam ezekre, egyszerűen elleste. Azt hiszem ez genetikailag kódolt képesség. Mégis csodának éltem meg ezeket az új tudományokat. Mi lesz még itt, ha beszélni kezd :)
Várnai Zseni versében elértünk a második versszakig..

1 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.