2009. november 8., vasárnap

Újra itt vagyok

Nagyon régen írtam már, ahogy drága Juszti meg is jegyezte.
Nem azért mert nem volt mit, inkább nem éreztem úgy, hogy meg tudnám fogalmazni, amit gondolok. Számtalan szebbnél szebb élmény ért minket, és volt sok nagyon nehéz pillanat.

Bibó, akit már nem is hívok így- ő már nagyfiú- egy éves lett. Átalakult. Kisbabából kezd kisfiúvá válni. Pontosabban, napközben vidám, játékos kisfiú, de mikor álmos, akkor visszaváltozik kisbabává. Még mindig szopizik, ami nekünk természetes (néhányan még csodálkoznak rajta), de sokat eszik is, mindenféléket. Ő egy igazi BLW baba, semmi pép nem megy le a torkán, kivéve a sütőtököt.
Sok mindent megtanult, olyan hosszú lenne a lista.. de ami a legcsodásabb, megtanulta kimutatni, hogy szeret. Puszit ad, megölel minket, jó szorosan. Persze, ha haragszik, arra is ugyanilyen intenzitással reagál. Csodálatos volt látni, ahogy egy okos, csupaszív kis türelmetlenkedő lett az én kis sírós újszülöttemből.

Mialatt ő nőtt és nőtt, én is sokat változtam. Rájöttem, hogy itt az ideje valami újba kezdeni, valami olyannal foglalkozni amit szeretek, amiben nincsenek negatív energiák (legalábbis az elviselhetőnél több) és közben megélhetést is biztosít. Hamarosan, ha sikerül, én is WHAM leszek, vagyis otthon dolgozó anya. A részletekről később majd beszámolok nektek.

1 megjegyzés:

  1. vegre vegre :) kepeket is kerek :) kivancsian varom a wham(p)osodasodat :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.