2010. január 28., csütörtök

Honnan tudhatom...

hogy jól döntöttem? Honnan tudhatnám, hogy jól választottam-e? Olyan sok tényező, olyan sok változó van az életben. Egyik nap azt hiszed, hogy a fehér áll jól, másik nap már a feketére szavaznál.. Hogyan lehetnék objektív a saját életem megítélésében? Nem tudok kilépni önmagamból. Pedig néha jó lenne egy tükör, ami az igazat mutatja és nem azt ahogy látni akarom magam. Jó lenne azt hinni én irányítok. Olykor valóban így is van. De mi van ha nagyot tévedtem, ha a lényeget nem vettem észre? Sokszor késő ezen gondolkodni, mert már benne vagyunk nyakig..
Jó lenne erős, magabiztos, tisztánlátó nőnek lenni. Aki határozott abban amit csinál. Kevés dologban vagyok igazán elszánt, és mégis néha azt gondoltam, hogy jó, később kiderült, hogy tévedés. Sok barátról kiderült, hogy nem az. Sokan eltűntek és elvittek egy darabot belőlem. Aztán volt, akinek az életéből én tűntem el, és mégis nagyon hiányzik.
Persze vannak megérzéseim és olyakor valóban bejöttek. Utólag tudom, hogy hamarabb kellett volna lépnem. Munkahely, párkapcsolat, barátság. Aztán van amiben biztos vagyok. Benőben. A hordozásban, az együttalvásban, abban, hogy hamarosan lesz egy jó munkám, amit önállőan irányíthatok, és az enyém lesz a kockázattal együtt. Biztos vagyok abban amit érzek és tudom mit veszíthetek.
Van egy dilemmám, ami talán másoknak is megvan: vállaljak-e most testvért Benőnek, vagy várjunk még. Minden nap máshogyan látom. Ma úgy, hogy várjunk. Karácsonykor úgy éreztem, akár most is. Aztán eszembe jutnak drága Vanda szavai, hogy a kistesó tudja mikor kell érkeznie, hagyjam rá a döntést, hiszen Benő is tudta, mikor van itt az ideje, hogy világra jöjjön. Ezt valahol én is így érzem, de mégis vanak kételyeim. Ködösek, megfogalmazhatatlanok. Néha előtörnek és nem tudom lerázni őket. Ezért csak várok.. Tudom, hogy van igazság abban amit Palya Bea énekel "a gyermek a nőnek a fejében fogan". Talán ha eloszlik a köd akkor Emma is úgy dönt, hogy eljön.
Mégis, mikor éjjel Benő felébred, majd álomba szoptatom, én nem tudok visszaaludni. Ilyen gondolatok törnek elő, mintha valamit rosszul csinálnék, de nem tudom mi az.
Talán csak a hosszúra nyúló tél az oka. Itt három hete jég és fagy van. Bezártság. Ha jön a tavasz, a szubjektív talán vidámabb lesz, az objektívről továbbra sem lesz sejtésem...
Azt hallani sokfelől, hogy "hallgass az ösztöneidre!".. de vajon mindig helyes ez? Vajon helyesen hallgat az ösztöneire az a férfi aki lefekszik a bögyös hosszú combúval, bár otthon várja a felesége és gyermekei akiket elvileg szeret? Vagy helyesen cselekszik az aki önvédelemből oltja ki valaki életét, megmenekül, de egész életében cipeli ennek a terhét.
Azt is mondják, hogy nem mindegy, hogy félig teli a pohár, vagy félig üres.. Nem lenne könnyebb, ha azt gondolnám, van 1deci vizem és nem kellene éreznem ezzel kapcsolatban semmit. Sem azt hogy hej, de jó van vizem, sem azt, hogy jaj, fogy a vizem. Csak, hogy van egy deci vizem és kész..
A mai gondolatörvénynek vége :)