2010. január 28., csütörtök

Honnan tudhatom...

hogy jól döntöttem? Honnan tudhatnám, hogy jól választottam-e? Olyan sok tényező, olyan sok változó van az életben. Egyik nap azt hiszed, hogy a fehér áll jól, másik nap már a feketére szavaznál.. Hogyan lehetnék objektív a saját életem megítélésében? Nem tudok kilépni önmagamból. Pedig néha jó lenne egy tükör, ami az igazat mutatja és nem azt ahogy látni akarom magam. Jó lenne azt hinni én irányítok. Olykor valóban így is van. De mi van ha nagyot tévedtem, ha a lényeget nem vettem észre? Sokszor késő ezen gondolkodni, mert már benne vagyunk nyakig..
Jó lenne erős, magabiztos, tisztánlátó nőnek lenni. Aki határozott abban amit csinál. Kevés dologban vagyok igazán elszánt, és mégis néha azt gondoltam, hogy jó, később kiderült, hogy tévedés. Sok barátról kiderült, hogy nem az. Sokan eltűntek és elvittek egy darabot belőlem. Aztán volt, akinek az életéből én tűntem el, és mégis nagyon hiányzik.
Persze vannak megérzéseim és olyakor valóban bejöttek. Utólag tudom, hogy hamarabb kellett volna lépnem. Munkahely, párkapcsolat, barátság. Aztán van amiben biztos vagyok. Benőben. A hordozásban, az együttalvásban, abban, hogy hamarosan lesz egy jó munkám, amit önállőan irányíthatok, és az enyém lesz a kockázattal együtt. Biztos vagyok abban amit érzek és tudom mit veszíthetek.
Van egy dilemmám, ami talán másoknak is megvan: vállaljak-e most testvért Benőnek, vagy várjunk még. Minden nap máshogyan látom. Ma úgy, hogy várjunk. Karácsonykor úgy éreztem, akár most is. Aztán eszembe jutnak drága Vanda szavai, hogy a kistesó tudja mikor kell érkeznie, hagyjam rá a döntést, hiszen Benő is tudta, mikor van itt az ideje, hogy világra jöjjön. Ezt valahol én is így érzem, de mégis vanak kételyeim. Ködösek, megfogalmazhatatlanok. Néha előtörnek és nem tudom lerázni őket. Ezért csak várok.. Tudom, hogy van igazság abban amit Palya Bea énekel "a gyermek a nőnek a fejében fogan". Talán ha eloszlik a köd akkor Emma is úgy dönt, hogy eljön.
Mégis, mikor éjjel Benő felébred, majd álomba szoptatom, én nem tudok visszaaludni. Ilyen gondolatok törnek elő, mintha valamit rosszul csinálnék, de nem tudom mi az.
Talán csak a hosszúra nyúló tél az oka. Itt három hete jég és fagy van. Bezártság. Ha jön a tavasz, a szubjektív talán vidámabb lesz, az objektívről továbbra sem lesz sejtésem...
Azt hallani sokfelől, hogy "hallgass az ösztöneidre!".. de vajon mindig helyes ez? Vajon helyesen hallgat az ösztöneire az a férfi aki lefekszik a bögyös hosszú combúval, bár otthon várja a felesége és gyermekei akiket elvileg szeret? Vagy helyesen cselekszik az aki önvédelemből oltja ki valaki életét, megmenekül, de egész életében cipeli ennek a terhét.
Azt is mondják, hogy nem mindegy, hogy félig teli a pohár, vagy félig üres.. Nem lenne könnyebb, ha azt gondolnám, van 1deci vizem és nem kellene éreznem ezzel kapcsolatban semmit. Sem azt hogy hej, de jó van vizem, sem azt, hogy jaj, fogy a vizem. Csak, hogy van egy deci vizem és kész..
A mai gondolatörvénynek vége :)

4 megjegyzés:

  1. Szia! Mi nagyon régen találkoztunk, még a fotós iskolában. Az iwiw-ről talátam rá az oldaladra pár hónapja. Sajnos sok időm nem volt még olvasni, de amely írásaidat olvastam nagyon tetszett.Gratulálok, hogy ilyen őszintén leírod azokat a gondolatokat amelyek rengeteg anyában megfogalmazódnak.De talán sokan még maguknak sem vallják be nehézségeiket, félelmeiket, kudarcaikat. Azért írok most neked, mert eme témához azt gondolom érdemben hozzá tudok szólni és hátha segítek vele a döntésedben.Próbálok rövid lenni :-) Nekem pont 2 év van a gyermekeim között. Mi nagyon kis korkülönbséget szerettünk volna, sejtelmünk sem volt róla, hogy mire számíthatunk. Nem mondom, hogy megbántam a döntést, mert ez így van jól, de azt gondolom két kis gyermekkel otthon lenni rendkívül megterhelő feladat. Szerintem akkor lehet nagyobb idegi kimerülés nélkül megúszni, ha az embernek komoly segítsége van. (pl. nagymama akár hetente több napon át) Nekünk nem igazán van segítség, így mi a családi napközit választottuk, hogy kicsit enyhítsük a terhelést,(hetente 2 fél napot jár a fiam) mert engem, rettenetesen kimerítenek a mindennapok. Pihenésre, nyugalomra esély sincs, pedig nekem a férjem napközben elég sokat itthon van és rengeteget segít. De két gyerek az pont a duplája ez egynek :-) Szóval ha valaki tőlem tanácsot kér én azt javasolom, hogy tesó inkább akkor szülessen amikor a nagyobb már ovis. Persze vannak emberek akik teljese önfeláldozással csinálják ezt az egészet, azokat én nagyon irigylem, de nem vagyunk egyformák és akik nem ezek a tipusok, azt szerintem renkívül megviseli a két pici gyerek. Azt sajnálom a legjobban hogy a lányomnak nem tudok akkora figyelmet szentelni, mint mikor a fiam megszületett és vágyom rá, hogy legyenek külön óráink, mert néha úgy érzem, hogy nem is ismerem igazán, hiszen minden energiámat és figyelmemet a nagyobb gyermekem köti le. Azért mert neked leírni, mert ahogy olvastam pár írásodat nagyon sok közös gondolatunk van és engem is hasonló dolgok foglakoztattak (foglalkoztatnak). Egyébként a fiam 3, a lányom 1 éves. Egyáltalán nem megilyeszteni akarlak, csak picit segíteni hátha meggondoltabban tudsz dönteni és jobban fel tudsz készülni a tesó érkezésére. Sok sikert kívánok nektek mindenhez! Szia Kassay Zita

    VálaszTörlés
  2. Én is úgy vagyok vele, hogy a tesó nem akkor jön, amikor mi akarjuk, hanem amikor optimális az időpont. Bízzátok rá, és az úgy lesz jó. Mindennek lehet sorolni a pozitív és negatív oldalát, de vannak dolgok, amik hatalmunkon kívül állnak, és csak annyit tehetünk, hogy elfogadjuk őket.

    Én nagyon örülök a 1,5 év korkülönbségnek. :) Szerintem ugyanúgy megosztja a figyelmet két gyerek, függetlenül az életkoruktól. És néha vannak rossz napok, amikor az egy gyerek is sok.

    Szerintem ne önmarcangolj :), nincs értelme túlkombinálni, ha Ti készen álltok, akkor bízzátok rájuk a dolgot, Benére meg a kistesóra. :)

    VálaszTörlés
  3. Drága Andi!
    Megható volt a szavaimról olvasni a bejegyzésedben. Nos, azt, hogy mit gondolok, azt tudod.
    Jó anya vagy, mert tele agy kételyekkel és kérdésekkel, hogy biztosan mindig jól csinálod-e?
    Nos, ennél több nem kell!
    Mindig "félő" belevágni egy Felelősségbe, ha valaki odaadóan és szeretettel akar dönteni. Ez természetes.
    Hagyj magadnak most egy kis időd megnyugodni. Kicsit ne gondolkodj, és meglátod, ha szabadon engeded az érzéseidet, félelmeidet, hamarosan megsúgják a Választ!
    Sok sikert az elengedéshez, és légy büszke magadra, mert olyan Anya vagy, amilyen! :)

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok, köszönöm, amit írtatok, mindenkinek a nézőpontja érdekes, mert mindegyikben felismerem néhány saját érzésemet. Várunk, h a tesó maga döntse el mikor érkezik :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.